logo

Csabai Csirkefogók

Vízilabda Klub


Főoldal

2014. december 31.

TÁJÉKOZTATJUK OLVASÓINKAT, KLUBUNK TÁMOGATÓIT, SZIMPATIZÁNSAIT, HOGY 2015. JANUÁR 1-JÉTŐL HONLAPUNK ELÉRHETŐSÉGE MEGVÁLTOZIK. AZ ÚJ WEBCÍMÜNK:

www.csabapolo.hu


2014. december 4.

Az élet megállna TAO-s támogatás nélkül

Miként egy esztendővel ezelőtt is megfogalmazta klubunk vezetése: nagy jelentőséggel bír a csapatsportágak életében a TAO-s támogatás, amely a vízilabda sportágat is megilleti.

Soha nem látott lehetőségek nyíltak meg előttünk az elmúlt években a TAO-s támogatások jóvoltából — mondta Balázs Lajos, a Csabai Csirkefogók VK ügyvezető elnöke. Klubunk azóta minden téren óriási léptekkel fejlődött. A korábbi, alig kéttucatnyi utánpótlás korú sportolói létszám napjainkra jóval százharminc fölé növekedett. Minden rekordot megdönt, hogy 2014-ben már kilenc utánpótláskorú csapatot neveztünk be a különböző szintű bajnokságokba. Arra sem volt még példa, hogy a legfiatalabb 2003-as korosztályban a gyulai és csabai csapatunkon kívül egy 2004-es korosztályú harmadik csapatot is indítsunk a pontvadászatba. Pedig nekik még nincs is külön korosztályos bajnokság, de a fejlődésük érdekében az idősebbek között igyekeznek helyt állni.

Tehát a TAO jóvoltából messzebbre is tekinthetnek.

Ismert, hogy a közel negyven évvel ezelőtt Békéscsabán újra életre keltett sportágat hosszú időn keresztül mostohagyerekként kezelték. Ám másfél tucatnyi lelkes vízilabdás igazi amatőrként, de életben tartotta a pólót. A TAO jóvoltából néhány éve jobb anyagi helyzetbe került a klub. Ami által új dimenzióba került a békési megyeszékhelyen — és a fiókcsapat jóvoltából most már Gyulán is — van vízilabda. Innen kezdve lehetett hosszú távon gondolkodni, tervezni, új célokat megfogalmazni. Kibővíteni egyesületünk létszámát, igazi utánpótlásbázist létrehozni.

Mit profitálhatnak ebből a széles körű utánpótlásból?

A kilenc utánpótláscsapat az évtized végére végleg kiszolgálhatja a felnőtt OB I B-s gárdát, amellyel akár további új célokat tűzhetünk ki. A fiatalok fejlődése olyannyira felgyorsult, hogy — bár még mindig csak utánpótlás korúak — de máris ott vannak a felnőtt csapat tájékán. Nem egy közülük, mint a 17 éves Vincze Dávid, Szeles Ákos, Kiss Bence már helyet követel magának. Sőt, a 15 éves Hajdú Attila és Zsilák László, a 14 esztendős Sajtos József is bemutatkozott már közöttük. Azt szeretnénk, ha az évtized végére már a mai kezdő, tízévesek is ott követelnék maguknak a helyet. Ennek megvalósítása érdekében továbbra is nagy szükségünk van a város és Békés megye vállalkozóinak támogatására.”

Hogyan halad a gyűjtés 2014-ben?

Jóval nehezebb dolgunk van, mint a korábbi években. Egyelőre jócskán lépéshátrányban vagyunk, aminek oka, hogy korábbi támogatóink közül néhányan nehézségekre panaszkodnak. Van, akinek nem ment az üzlet ebben az évben, így nem képződött elegendő nyeresége, mások beruháztak, ezért kisebb a nyereségadójuk, így aztán kevesebb jut belőle klubunknak.

Mi lehet a megoldás?

Igyekszünk új támogatókra lelni, minden követ megmozgatunk annak érdekében, hogy az eddigi vívmányainkat megőrizzük, ugyanis szinte kizárólag a TAO-s támogatás által tudjuk fenntartani a klub ilyen magas szintre jutott további működését.

Mire használhatják fel, illetve mihez kell a pénz?

Miután a korábbi években pótoltuk az évtizedes lemaradást, és vásároltunk megannyi sporteszközt, sportruházatot, most újabb beruházásba fognánk. Az év elején, amikor lefektettük az idei célokat, megfogalmaztuk benne, hogy kicseréljük a már elhasználódott köpenyeket. Ez másfélszázas tétel. A legnagyobb gondunk megoldására tervezzük egy 16 személyes kisbusz beszerzését, hiszen olyan sok csapatunk van már, amelyeket olcsóbb lehet saját busszal utaztatni, mint folytonosan bérelni. Márpedig minden hét végén két-három együttesünk is útra kel, hogy az idegenbeli mérkőzéseit lejátssza. De természetesen megmaradtak a korábbi tételek is, amelyeket 2015-ben is ki kell fizetni, mint például a személyi költségek és járulékai. Korábban társadalmi munkában szorgoskodó edzőink szabad idejükben próbálták életben tartani a klubot. Ma már hat vízilabda- és három úszóedző irányítja a kilenc korosztályos, és egy felnőtt bajnokságban induló csapatot.

Úgy tűnik, jó helyre fordítják a vállalkozók adóforintjait.

Az volt a célunk, hogy egy jó közösséget hozzunk létre és működtessünk. A fiataloknak egy életpályán keresztül biztosítjuk a testmozgási lehetőséget egy olyan sportágban, amelynek nagy hagyománya van hazánkban. Ezért nagyon bízunk abban, hogy a jövőben is számíthatunk a támogatók szimpátiájára, és anyagi támogatásukra. Annál is inkább, mert a Magyar Vízilabda Szövetség által elfogadott utánpótlás-nevelési programunkat csak támogatóink segítségével tudjuk megvalósítani.

 

2014. szeptember 20.

Húsztagú kerettel vág neki OB I B-s csapatunk az egy hét múlva kezdődő bajnokságnak

Éppen egy hét múlva megkezdődik a pontvadászat az OB I B-s bajnokságban, amelyre véglegessé vált a csapat kerete. Korábban is írtunk arról, hogy formálódik a 2014—2015. évi bajnokság játékosállománya, ám most újabb igazolásról számolhatunk be.

Tavaly előtt már egyesületünket (is) erősítette Kiss Gyula, akkor kettős igazolással csabai színekben is ontotta a gólokat a 22 esztendős szentesi játékos. Olyannyira, hogy az OB I B-ben a gólkirályi címért is harcban volt (végül második lett), csak azért maradt le róla, mert a bajnokság utolsó mérkőzésére nem érkezett meg az ellenfél, így nem gyarapíthatta góljainak számát a finisben. Most viszont az utolsó pillanatban leigazoltuk, s természetesen tőle is sok gólt vár Kádár József edző a mához egy hétre rajtoló új szezonban.

Így véglegessé vált a keret, amelyben a felnőttek mellett további hét fiatal, köztük négy még ifjúsági, illetve serdülőkorú vízilabdázó kap helyet. Összesen húsz játékossal számolhat a szakvezetés a 2014—2015. évi bajnokság során.

Íme a keret. Kapusok: Ormai Zoltán (1970), Gál Lajos (1984) és a még ifjúsági korú Dejan Jakovljevics (1996). Mezőnyjátékosok. A régi keretből: Ajtai Miklós (1981), Dobra Róbert (1989), ifj. Kádár József (1991), Mucsi Zsolt (1988), Rácz Norbert (1991). Új igazolások: Cseh Attila (1991), Józsa Tibor (1986), Kiss Gyula (1992), Szabó Zoltán (1995), dr. Szécsi Dávid (1987). A békéscsabai ifjúságiak közül kiöregedett játékosok: Gruda Miklós (1995), Máté Levente (1995), Medovarszki Gergő (1995). Utánpótláskorúak: Hajdú Attila (1999), Kiss Bence (1997), Szeles Ákos (1997), Vincze Dávid (1997).

 

2014. szeptember 11.

Formálódik az új felnőtt csapat a bajnokságra

Az már végleg eldőlt, hogy a 2014—2015. évi felnőtt OB I B-s bajnokság szeptember 27-én rajtol. Sőt, már a sorsolás is elkészült, csapatunk a Szegedi Vízipóló Suli együttesével kezd szeptember utolsó hét végéjén. Egyébként a tervek szerint az utánpótlás is ekkor kezdi meg az új szezont.

Felnőtt együttesünk nagy átalakuláson esett át a nyáron, a napokban alakult ki a végleges keret.

„A régiek közül a kettős igazolású játékosoknak nem kínáltunk új szerződést. Így elengedtük Cseh Nándort, Dombovári Márkot, Jenovai Tamást, Manics Alexát, Szabó Tamás és Tonnes Nándort” — mondta elöljáróban Kádár József vezetőedző. „Tettük ezt annak érdekében, hogy a saját nevelésű fiataljaink előtt nyitva legyen az út a játékhoz. És itt különösen gondolok az ifjúságiak közül kiöregedett Gruda Miklósra, Máté Leventére, Medovarszki Gergőre, valamint a még most ifisták közül Hajdú Attilára, Kiss Bencére, Szeles Ákosra és Vincze Dávidra.

Így aztán a távozók helyére csupán hárman érkeznek, és mivel a jövőben nem szeretne klubunk kettős igazolású vízilabdázókat foglalkoztatni, az ő szerződésük végleges, ez lesz a jövőbeni egyetlen együttesük.”

De kik is azok hárman?

Egyikük a 27 esztendős dr. Szécsi Dávid, aki — főleg édesapja révén — aligha ismeretlen a sportág békéscsabai kedvelői előtt. Szécsi Dávid édesapja, Szécsi Tamás alapítója volt a ’70-es években újra életre kelt csabai vízilabdaéletnek, kiöregedve a játékból hosszú időn át elnöke a klubnak, ma is a Csabai Csirkefogók VK elnökség tagja. Dávid az orvosi pályát választotta, ma is gyakorló orvos, ám miután az OSC számtalan új pólóst, köztük külföldieket igazolt, neki már nem jutott hely a csapatban. Pontosabban, a civil szakmáját nem kívánta feladni, ami ugye együtt jár azzal, hogy nem tudott volna napi két edzésen részt venni, így nem felhagyott a vízilabdával, hanem az alacsonyabb osztályt választotta. Minden bizonnyal a békéscsabai védelem oszlopos tagja lehet a sok száz OB I-es mérkőzésen edződött vízilabdázó, aki nem mellesleg tavaly még tagja volt az Universiade-győztes magyar válogatottnak.

Klubtársa, Cseh Attila is vele tart Csabára. A mérnök végzettségű játékos hasonlóképpen nem akarta feladni civil pályáját, és hasonló korú Szécsi Dáviddal. Cseh Attila fő posztjai: jobb szélső, illetve átlövő.

Józsa Tibor is sok száz első osztályú mérkőzéssel a háta mögött érkezik Békéscsabára, legutóbb a Szentes színeiben játszott, de korábban erőssége volt a Szolnoknak is. A Kurca-parti város 28 esztendős, harmadik számú centere nem kapott szerződést Szentesen, így az ő útja is Békéscsabára vezetett.

A korábbi években még kettős igazolásúként játszott a Viharsarokban a csongrádi származású, de a Szentes színeiben pólózó Szabó Zoltán, aki most már végleg klubunk játékosa lett.

Négyükön kívül, valamint a már említett három ifiből kiöregedett, illetve még a három ifjúsági korú játékos mellett a régiek alkotják továbbra is a törzset, így Ajtai Miklós, Dobra Róbert, ifj. Kádár József, Mucsi Zsolt, Rácz Norbert és a két kapus, Ormai Zoltán és Gál Lajos.

Végül pedig álljon itt az OB I B-s mezőny azon csoportja, amelybe csapatunk is besorolást nyert: Angyalföldi Sportiskola, Csabai Csirkefogók VK, Egri Eszterházy Károly Főiskola SC, Hódmezővásárhelyi VSC, Neptun VSC, Szegedi Vízipóló Suli, Szegedi TE EHÖK Sport Egyesület (Az OB II-ből felkerülő csapat), Szolnoki Dózsa-Közgép II., Tatabányai Vízmű SE, Ybl Water Polo Club (az OB I kiesője).

 

2014. augusztus 11.

Világsztárokkal pólóztak a gyulai Várfürdőben

Hatalmas élményben volt részük a Gyulai Vízilabda Klub gyermek III. korcsoportos fiataljainak a hét végén, amikor egy kis időre együtt csobbanhattak vízbe olyan kiválóságokkal, mint az olimpiai bajnok Kis Gáborral és Hosnyánszky Norberttel, valamint a világbajnok Hárai Balázzsal. Utóbbi kettő tagja volt a néhány hete a margitszigeti Európa-bajnokságon ezüstérmet szerző magyar válogatottnak is

Az apropót az adta, hogy a gyulai Várfürdőben rendezték meg idén első alkalommal a Summer Sport Fesztivált, amelynek keretein belül három sportág — strandfutball, strandvízilabda és strandröplabda — jeles képviselői mérték össze tudásukat. Ez volt a sorozat harmadik állomása, amelynek keretein belül délután a gyulaiak gyerekcsapata játszott bemutató mérkőzést, kiegészülve a világhíres magyar pólósokkal.

„Nagy élmény volt a gyerekeknek együtt játszani olimpiai és világbajnokokkal” — summázta a hét vége történéseit Béládi Csaba, a fürdővárosi együttes edzője. „A Summer Sport Fesztivál egyébként jó hírverése volt mindhárom sportágnak, és remek szórakozást nyújtott a strandozóknak is.”

A békéscsabai pólósok is érdekeltek voltak, ugyanis a három egyetemista csapat mellett a Csabai Csirkefogók VK felnőttekből, ifjúsági- és serdülőkorú játékosokból álló gárdája is elindult a négycsapatos tornán. És nem is szerepeltek rosszul, hiszen a második helyen fejezték be a viadalt.

A strandvízilabda-torna végeredménye: 1. Gödöllői Szent István Egyetem Főnix csapata, 2. Csabai Csirkefogók VK, 3. Budapesti Corvinus Egyetem, 4. Budapesti Műszaki Egyetem.

Az ezüstérmes békéscsabai csapat tagjai: Dobra Róbert (játékos edző), Gruda Miklós, Medovarszki Gergő, Szeles Ákos, Vincze Dávid, Weinhardt Márton.

 

2014. augusztus 11.

Napi négy edzéssel készületek a 10-11 évesek Nagyváradon

A Csabai Csirkefogók VK és a Gyulai VK legkisebbjei, a 2003-ban és 2004-ben születettek egyhetes edzőtáborozáson vettek rész az elmúlt héten, Nagyváradon. Az egy évvel fiatalabbak, a 2002-esek, július utolsó hétvégéjén hasonlóan egyhetes felkészülést tartottak Mucsi Zsolt edző vezetésével Kolozsváron.

„Remekül sikerült az egyhetes edzőtábor” — mondta előzetesként Ajtai Miklós, a csabai 10—11-évesek edzője, aki Béládi Csabával, a gyulaiak fiatal mesterével közösen mozgatott meg 25 fiatalt többször is minden nap. „Szárazföldön és vízben is tartottunk edzéseket, igyekeztünk a technikai és állóképességi munka mellett taktikai elemeket is gyakoroltatni a gyerekekkel. Ami szintén fontos, több edzőmérkőzés is szerepelt a programban. Játszottunk idősebb korosztályú csapattal is, és természetesen a saját korcsoportos román együttesekkel is. Sőt, a békéscsabai és a gyulai csapat egymás ellen is összemérte erejét.”

Ajtai Miklós azt is elmondta, nem is annyira az eredmény, hanem a munka, a játék volt a lényeg, de azért arra büszke, hogy a sok lejátszott mérkőzés közül mindössze kettőt veszítettek el, azt is inkább az idősebbekkel szemben.

„Nem kellett este a gyerekeket elringatni, a napi négy foglalkozás, illetve mérkőzés alaposan elfárasztotta őket. Amúgy nagyon jó volt a vendéglátás is, mindenben segítettek a nagyváradiak, hogy jól érezzük magunkat, illetve eredményes legyen a felkészülés. Úgy látom, sokat fejlődtek a fiatalok, ami remélem, visszaköszön a szerdán kezdődő békéscsabai Diapolo Kupa nemzetközi tornán, ahol újabb négy ellenféllel vesszük fel a küzdelmet” — zárta gondolatait az edzőtáborról.

Béládi Csaba, a gyulai gyerkőcök edzője hasonlóképpen látta az edzőtábor hasznosságát: „Napi hatórányi edzést tartottunk a fiataloknak, akik jól adaptálták a terhelést. Főleg a taktikai edzésekre helyeztük a hangsúlyt, de volt sok úszás, két kapuzás, és rengeteg szárazföldi munka is. Két alkalommal összemértük erőnket a nagyváradi hasonló korú csapattal és mindkétszer szoros eredményt értünk el. Sőt, játszottunk a csabaiakkal is, akik előttünk járnak úszástudásban és taktikai téren is, de loholunk utánuk, szeretném, ha hasonló tudásra tenne szert a gyulai alakulat is.”

 

2014. július 16.

Kiváló oktatónk, Lukács János emlékére

Az élet furcsasága: július 13-án, vasárnap megjelent honlapunkon egy írás az utánpótlás elmúlt esztendei fejlődéséről. Ebben szó esett az egyik kiváló és szeretett oktatónk, Lukács János hatékony munkásságáról is.

A sors fintora: ugyanezen a napon az esti órákban, szívinfarktusban elhunyt Lukács János edzőnk, aki a Szabó Pál Téri Általános Iskola tanmedencéjében vezette az egyik vízilabda előkészítő csoportunkat.

A nyugdíjazás előtt álló oktatónk éppen öt éve, 2009-óta segítette a munkánkat a legkisebbek kiválasztásával, úszás oktatásával, az alapok lerakásával, és igen sok gyerek köszönheti neki, hogy a vízilabdát választotta sportágául.

„A múlt héten beszéltem vele, hogy éppen a mai napon fogja kihozni az uszodába azokat a gyerekeket, akiket már felkészített a nagy medencében való edzésre” – mondta lakonikusan Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke.

Lukács János 1951. március 19-én született Marosvásárhelyen, és július 17-én, csütörtökön, 13 órakor kísérik utolsó útjára Békéscsabán, a Mokri utcai temetőben.

 

2014. július 13.

Fél évtizede folyamatosan szélesedik az utánpótlásbázisunk

Öt esztendővel ezelőtt Szécsi Tamás, a klub akkori elnöke azzal kereste meg a szentesi mestert, Kádár Józsefet, hogy szeretné, ha komolyabb vízilabdaélet zajlana, főleg az utánpótlás terén Békéscsabán, és tudna-e ebben segíteni? Kádár József igent mondott, és azóta egyre izmosodik a sportág a békési megyeszékhelyen, ami ma már számokban, eredményességben is megmutatkozik.

Szécsi Tamás elnök úgy fogalmazott akkoriban: tisztában vannak azzal, hogy egy esztendő alatt nem lehet csodát tenni, idő kell ahhoz, hogy felépüljön egy egészséges és széles utánpótlás bázis. Ám az a fő cél, hogy legyen sok vízilabdázó gyerek a csabai Árpád fürdőben, és ne csak dobálják a fiatalok a labdát, hanem játsszák is a sportágat — mondta elöljáróban Kádár József vezetőedző.

Fél évtized után elmondható, hogy a kitűzött célt elérték?

Az első állomást elértük: a korábbi negyven utánpótláskorú gyerek helyett ma már 160 fiatal jár rendszeresen edzésre. A két felnőtt csapat mellett nyolc utánpótlásgárda szerepel a különböző bajnokságokban. Minden korcsoportban, az ifjúságiban, a serdülőben, a gyermek I., II. és III. korcsoportban is indítottunk együtteseket, van amelyikben kettőt is. Egy évvel ezelőtt létrejött, él és virágzik, sokat fejlődött gyulai fiókcsapatunk, amely a gyermek III. korcsoportos bajnokságban vitézkedett Béládi Csaba irányítása alatt. Korábban Békéscsabán csak egy-két társadalmi edző foglalkozott a felnőtt és a néhány utánpótláskorú gyerekkel, ma rajtam kívül Csabai Zoltán, Dobra Róbert, Mucsi Zsolt és Ajtai Miklós tartja az edzéseket a csapatoknak. Jámbor Nóra edző feladata az úszástudás erősítése. De hárman, Fajó Csilla, Méhes Áron és Lukács János a legalapvetőbb feladatot látja el: úszást oktat, ahonnan meríthetjük a további utánpótlást is.

Hazánk vízilabda nagyhatalom. Hogyan tud felzárkózni a békéscsabai klub a legnagyobbakhoz?

Ez már fogasabb kérdés. A legnagyobb klubokban is hasonló a létszám a gyerekeket és az edzőket tekintve, ám ott nagyobb a vízfelület, több idő áll a csoportok edzésére. Nálunk korábban jó, ha heti két-három tréningre jártak a gyerekek, ma már eljutottunk oda, hogy heti öt foglakozást vezényelnek edzőink. De ez még kevés a nagy klubokhoz képest. Ám nálunk mindössze másfél-két óra edzésidő jut a csapatokra, ráadásul az idő- és helyszűke miatt sokszor együtt edz a felnőtt és a gyermek korcsoport.

A kiválasztás nem segíthet mindezen?

Az egyik célunk, hogy sok gyerek járjon az edzésekre. Vagyis nálunk egyelőre nem igazán kiválasztás működik, hanem az a cél, hogy mindenkivel foglalkozzunk. Most még nem az a fő dolog, hogy kétméteres pólósokat „tenyésszünk” és nem az, hogy mindenki 50 másodperc közelében repessze a 100 métert. Az a fontos, hogy tudjanak vízilabdázni a gyerekek.

E téren mi mondható el a nagy változás, illetve az elmúlt ötéves tevékenység után?

Rengeteget fejlődtek a gyerekek. Már tudják, mi a vízilabda, tudják, milyen a támadás, mi a zónavédekezés, az emberelőny, a szoros emberfogás. Hatékonyabban, gyorsabban úsznak, mint korábban. Tudják a játék változatait. Ha kikapunk, akkor az azért van, mert egy többet edző ellenféllel álltunk szemben, ahol erősebb felépítésű a csapat átlaga. Nálunk a napi másfél-kétórás edzésadagba ennyi fér bele. Mint az imént már említettem, nagyobb vízfelületre, edzésidő mennyiségre lenne szükség, ami csak egy újabb medence megépítésével valósulhat meg.

Az elmondottak után összegzésként állítható, hogy nagy léptékkel fejlődik azért a vízilabda Békéscsabán?

Mindenképpen. Annál is inkább, mert az edzők, a gyerekek hozzáállása is nagyot fejlődött. Elfogadnak az edzőtársak engem is, úgy látom sokat tanultak tőlem, amit jól alkalmaznak a mindennapok során. Így aztán a fiatalok is sokat tanultak a velük foglalkozó edzőtársaimtól. Ami mindenképpen biztató a további évekre tekintve.

 

2014. június 25.

Egyre jobban előtérbe kerülnek felnőtt csapatunkban a saját nevelésű játékosok

Tavaly öt, ebben az esztendőben három csapatot előzött meg az OB I B-s bajnokságban a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub felnőtt együttese, vagyis közel azonos teljesítményre volt képes együttesünk, mint korábban. Azonban néhány pozitívumot is felfedezhettünk a 2013—2014. évi bajnokság során, jóllehet, akadtak gondok is. Erről beszélgettünk Kádár József vezető edzőjével (a képen).

Mi volt az eredeti célkitűzés?csabapolo.nanoweb.hu kép

Mint az utóbbi évek mindegyikében, a biztos bent maradás és a csapatépítés.

Az OB I B-s tagság megőrzése gond nélküli volt. Sikerült a csapatépítés?

Nem úgy, ahogy eredetileg gondoltam. Az tavaly nyáron hamar kiderült, hogy a két legjobb kettős igazolású légiósunk, az Universiade-győztes center Szentesi Ádám és a gólerős, az OB I B-s gólkirályi rangsorban ezüstérmes Kiss Gyula erre az évre nem marad nálunk. Ez nagy érvágás, hiszen sok gól „ment el” távozásukkal. Természetesen szerettünk volna pótlásukra újabb, jó játékerőt képviselő vízilabdást igazolni, de nehezen haladtak a dolgok e téren.

Mi volt ennek az oka?

Követtünk el hibákat, és ebben én is ludas vagyok. Későn kezdtük el intézni az új játékosok igazolását, így nehezen tudtuk megkezdeni a szezont. Gondolok itt Ajtai Miklós papírjainak intézésre, aki e miatt az első fordulókban csak kívülről nézhette a társak bajnoki küzdelmét. De az is hátrányt okozott a rajtkor, hogy Szabó Tamás és Ormai Zoltán kapusunk megsérült a szezonkezdet előtt. No, meg nem is jött be minden kettős igazolásunk.

Ez mit jelent?

A szabályok szerint három kettős igazolású vízilabdázója lehet egy csapatnak, mi ezt papíron ki is merítettük. Közülük a szentesi Cseh Nándor maximálisan bevált, erőssége volt a csapatnak. A szerbiai Manics Alexa is jól kezdte az idényt, azonban a végjátékból kiesett, lejárt a vízuma, és nem tudta megújítani időben, így a rájátszásban nem számíthattam rá. A legnagyobb csalódás a másik szentesi játékos, Szabó Zoltán volt, aki nagyon kevés meccsen állt rendelkezésünkre.

Mi volt ennek az oka?

Amikor tavaly nyáron tárgyaltunk vele, én már láttam, hogy nem igazán vonzza a békéscsabai szereplés. Mint kiderült, Szentesen sem igazán számolhattak vele. Részben sérülés, másrészt talán némi akarathiány miatt. Mintha nem lenne szívügye a játék. Ezért nálunk még a meccsek ötven százalékán sem szállt vízre. Ami magával vonta, hogy a rájátszásban, a szabályok értelmében, egyáltalán nem számolhattam vele, mert ahhoz az alapszakasz meccseinek több mint felén játszania kellett volna békéscsabai színekben.

Évek óta terv, hogy egyre több saját nevelésű játékossal töltsék fel a csapatot. E téren hogyan sikerült az esztendő?

A kezdetben úgy gondoltuk, hogy az 1995-96-ban született ifjúságiakkal, Gruda Miklóssal, Máté Leventével és Tóth Márkóval tesszük stabillá a hátországot. Ám hamar kiderült, hogy sok egyéb elfoglaltság miatt nem számolhatunk velük folyamatosan. Hiányoztak az edzésekről, és sokszor a meccsekre sem jöttek el. Ezért egy idő után a még fiatalabbak felé fordultunk.

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint rájuk jobban lehetett számítani.

Valóban így van. A bajnokság második felében, de inkább a rájátszásban olyan fiatalokat vetettünk be, akik 1997-99 között születtek, és az utánpótlás csapatokban már remekül bizonyítottak. Ez már bevált. Így nagy örömünkre, folyamatosan számolhattunk Szeles Ákosra (1977), Kiss Bencére (1977), Csökmei Richárdra (1998), Hajdú Attilára (1999) és Zsilák Lászlóra (1999). Sőt, az OB II-es csapat záró fordulójában Sajtos Józsira (2000) is. Valamennyien ott vannak szinte minden edzésen, nagy örömmel játszanak, szeretik a vízilabdát, lelkesek, kitartóak. Az a célunk, hogy a következő két-három éven belül rájuk építve működtessük az OB I B-s csapatot. Már az új bajnokságban is egyre több szerepet szánunk a saját nevelésű fiatal játékosainknak.

 

2014. április 29.

Békéscsabáról az OB I B-s válogatottba

Egy tömör hír: OB I B-s vízilabda-válogatottat szervezett Faragó Tamás és Kenéz György. Vezetésükkel már edzésük is volt, kétkapus meccset is vívtak az elmúlt hét második felében. Örömhír, hogy Békéscsabáról is találkoztunk egy fiatal nevével, nevezetesen Gruda Miklós kapott lehetőséget a bizonyításra.

Az ötletgazda így indokolta az érdekesnek tűnő kezdeményezést: „Szerintem nincs olyan OB I-es edző, aki tudná, mi van az OB I B-ben. Az utóbbi évtizedekből egyedül Biros Péter került onnan elő látványosan, Miskolcról, más nem nagyon. Ezért gondoltam, hogy csináljunk egy válogatottat, rendszeres edzésekkel” — vezette fel a kezdeményezést Faragó Tamás.

A gondolatot tett követte: a másodosztályban dolgozó edzőket megkérték, ajánljanak tehetséges, legfeljebb 23 éves pólósokat, akikkel érdemes egy kicsit külön foglalkozni, és akiknek perspektíva lehet egy OB I-es gárdához csatlakozni.

A válogatott felállításának egyértelműen a „gondolatébresztés” a célja: mind a játékosok számára, mind a velük esetleg számolni kész szakemberek számára. „És egyébként is, a másodosztályban számos olyan város csapata játszik, amelyik nincs benne a klasszikus körforgásban, azaz nincs különösebb esély, hogy mondjuk egy tehetségesebb nagykanizsain megakad a szemünk — így az olimpiai bajnok.”

Az OB I B-be meghívottak. Hódmezővásárhely: Kristó Viktor. Pécs: Nádasdi Gergő, Takács Kristóf, Safrankó Donát, Barta Dávid. Szolnok: Kalmár Milán, Nagy Richárd. UTE: Dobay Gergely, Dobay Péter, Csongár István, Mocsári Máté. Kecskemét: Simon Gábor, Szabó Boldizsár, Monostori Balázs. Cegléd: Csoma Kristóf, Polovic Krisztián. Nagykanizsa: Skriba Szabolcs. Békéscsaba: Gruda Miklós. Miskolc: Nébald Olivér, Jakab Damján, Keresztes Ferenc, Halmos Péter, Párkány Ákos, Jakab Dániel. ASI: György Viktor, Berta Pál, Hill Péter. OSC/Neptun: Szentesi Máté. Debrecen: Macsi Patrik, Soltész Alpár, Smitula Gergő, Kaszanyi Roland.

Mint említettük, az első „foglalkozást” már meg is tartották, amelyen ott volt a békéscsabaiak 19 esztendős játékosa, aki nem mellesleg a napokban éppen érettségire készül. Őt faggattuk.

Nagyon boldog voltam, hogy én is lehetőséget kaptam a fővárosi első erőfelmérőre. Barátságos volt a légkör, az edzők pedig maximálisan segítőkészek voltak. Nagyon sok hasznosat tapasztaltam, úgy tűnik, hosszú távon is sokat tanulhatok még a sportágból a válogatottban.

Mi volt a program?

A Magyarországon tartózkodó svájci válogatottal játszottunk egy barátságos mérkőzést, amely meccsnek a felét végig játszottam, sőt egy gólt is lőttem a második negyed közepén.

Mi lesz a folytatás?

Május 15-én találkozunk legközelebb, amikor a Magyar kupadöntő előmérkőzéseként Szolnokon egy egymás elleni kétkapus mérkőzést játszunk.

Érettségire készülsz…

Napokon belül kezdődik az írásbeli, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium ötödéves hallgatója vagyok jelenleg.

Hogyan tovább a tanulással?

Beadtam jelentkezési lapomat két helyre is. Az elsőn a Szent István Egyetemet jelöltem meg, szeretnék Békéscsabán a kereskedelmi s marketing szakon tanulni. A második helyen ugyanezt a szakot írtam be, Szolnokra. Ebből is látszik, szeretném hatékonyan és komolyan folytatni a vízilabdát.

 

2014. március 13.

Papesz megmutatta, milyen egy centerjáték

Megpezsdült az élet kedden este a békéscsabai Árpád fürdőben, ahol a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub utánpótlása nem mindennapi edzésen vehetett részt.

Tavaly nyáron Székely Bulcsút, a héten dr. Molnár Tamást látta vendégül a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub, folytatva ezzel azon sorozatukat, amelynek során ismert egykori és jelenkori játékosok példájával igyekeznek utánpótlásuknak még nagyobb kedvet adni a sportághoz.

— Azt szeretnénk, hogy ezek a fiúk valóban neves vízilabdázóktól tanulhatnák meg, mondjuk a centerjáték csínját-bínját. Arra is szeretnénk választ adni, hogy miként lehet a legmagasabb színvonalon összeegyeztetni a tanulást és az élsportot. Sajnos, mi nem vagyunk olyan helyzetben, mint mondjuk a Szolnok, az Eger, vagy a Szeged, hogy az ott játszó sztárokat nap, mint nap láthatják a gyerekek — mondta Borsos Pál, a csabai klub elnöke. — Minden bajnokságba beneveztünk, mintegy másfélszáz gyerekből áll az utánpótlásbázisunk, s ott van a tavaly összeverbuvált gyulai csoportunk is, akik ma szintén eljöttek.

Közben villámgyorsan összetekerik a pályaelválasztó kötelet, s a sátortetős medence kétharmad része pillanatok alatt megtelik gyerekkel.

— Ez már nálunk napi rutin — veti közbe Borsos Pál. Az egyik edző, aki nem mellesleg a felnőtt csapat játékosa is, Mucsi Zsolt gyorsúszást vezényel fiainak, akik jó háromnegyed óra után már pihegve pislognak kifelé a medencéből, s tekintetükkel kérdezik: „Vajon mikor érkezik már a bajnok?”

Kádár József vezetőedző megszánja a srácokat, s gyorsan szétosztogatják a már előre elkészített labdákat, így azért mégis élvezetesebb a várakozás.

Nem sokkal hét óra előtt betoppan a három olimpián is győztes, a Szegedben még ma is aktív center, dr. Molnár Tamás, aki a kötelező körök után bár hátfájdalmai miatt nem csobbant be a medencébe, mesélt a szárazföldi edzés fontosságáról és speciális módjáról. A gyerekek kérdezhettek is tőle, s az egyikre válaszolva Krisán Gyuszikán be is mutatta a centerfogás leghatékonyabb módját.

Nem vitás, hogy sokan életre szóló élményben részesültek, s azt a néhány mozdulatot, tanácsot, amit a Sydneyben, Athénban és Pekingben is olimpiai bajnokságot nyerő „Papesztől” láttak és hallottak bizonyára elraktározták magukban.

A klubnál nem titkolt cél, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség által meghirdetett poszt specifikus képzés lehetőségeit kihasználva időszakonként további neves játékosokat, kapust, védőt, támadót és játékszervezőt, mai és egykori egyéniségeket lássanak vendégül.

Gajdács Pál

 

2014. március 6.

Háromszoros olimpiai bajnokot várunk az Árpád fürdőbe

Újabb rendkívüli „akcióba” vág a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub: március 11-ére, keddre, Békéscsabára várják a háromszoros olimpiai bajnok dr. Molnár Tamást.

Mint emlékezetes, tavaly nyáron is hasonló eseményre került sor a békéscsabai Árpád fürdőben, amikor egy ugyancsak olimpia bajnokot, Székely Bulcsút láttak vendégül, akivel közös edzésen vehettek részt az utánpótlás tagjai. A csabai pólósok nem titkolt célja, hogy hasonló rendezvényekkel szeretnék tovább népszerűsíteni a sportágat a Viharsarokban, továbbá inspirációt adni a lassan másfélszázra duzzadó utánpótlásuk számára.

„A kora esti órákra várjuk Molnár Tamást” — tudtuk meg Balázs Lajostól, a Csabai Csirkefogók VK ügyvezető elnökétől. „Nyílt edzést tartunk 18.30 órától, amelyen nemcsak a klub utánpótláskorú játékosai vesznek részt, hanem várjuk szüleiket, és minden további érdeklődőt az Árpád fürdő sátortetős medencéjénél. Egyrészt szeretnénk, ha gyerekek ez alkalommal egy igazán neves vízilabdástól ismernék meg a centerjáték még mélyebb rejtelmeit, hiszen Molnár Tamás a világ egyik legjobbja volt ezen a poszton. Másrészt arra is választ kaphatnak a kilátogatók, miként lehet összehangolni legmagasabb szinten a tanulást és a sportolást, hiszen a háromszoros olimpiai bajnok a nem mindennapi edzések mellett az egyetemen is remekül helyt állt.”

A klub nem titkolt célja, hogy a hazai vízilabda szövetség által meghirdetett poszt specifikus képzés lehetőségeit kihasználva időszakonként további neves játékosokat hívjanak meg, így kapust, védőt, támadót, játékszervezőt, mai és egykori világhírű pólósokat.

Egyébként nem ismeretlen Molnár Tamás a békéscsabaiak előtt sem, hiszen akkor is tagja volt a magyar válogatottnak, amikor egy olimpiai ciklus közepén, 2006-ban Békéscsabán rendeztek két magyar—román válogatott derbit, amelyen láthatták a szurkolók élményszámba menő alakításait az Árpád fürdőben.

Papesz minden létező trófeát begyűjtött

Dr. Molnár Tamást az uszodák világában csak Papesz néven ismerik. Orvosi tanácsra kezdett el úszni, azonban hamar, pár hónappal később már a vízilabdaedzéseket látogatta. Tehetsége korán megmutatkozott, csupán 16 éves volt, amikor Kemény Ferenc utánpótlás-válogatottjának tagja lett. Először 1997-ben, a sevillai Európa-bajnokságon láthattuk a felnőtt csapat tagjaként, ahonnan máris aranyéremmel tért haza a csapat. A következő évben az ausztráliai, perthi világbajnokságra utazó csapat tagja volt. Tehetségére a világbajnokság kapcsán figyeltek fel igazán, kitűnő külföldi ajánlatokat kapott, de Magyarországon maradt a jogi egyetem befejezéséig. A pekingi olimpia után lemondta a válogatottságot, pályafutását klubszinten még folytatja.

Eredményei. Olimpia, első hely: 2000, 2004, 2008. Világbajnokság: első hely: 2003, második hely: 2005, 2007. Európa-bajnokság, első hely: 1997, 1999, második hely: 2006, harmadik hely: 2001.

Eddig klubjai: Szeged 1998, UTE 1998-1999, Jug Dubrovnik 1999-2000, Bečej (Óbecse) 2000-2001, Domino-BHSE: 2001-2009, Szeged Beton VE: 2009.

2014. február 25.

Közgyűlési meghívó

A Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub 2014. március 10-én, hétfőn, 18.00 órakor éves közgyűlést tart Békéscsabán, a Dózsa György út 35. szám alatti Nyugdíjas Egyesület nagytermében.

A közgyűlés napirendi pontjai

- A klub vezetőségi beszámolója a 2013. évről

- Gazdasági beszámoló ismertetése, szavazása

- Egyéb bejelentések.

Kérjük egyesületünk tagjait, és a 14 évnél fiatalabb sportolóink szüleit, hogy a határozatképesség érdekében feltétlenül jelenjenek meg.

Határozatképtelenség esetén a közgyűlés új időpontja: 2014. március 10., hétfő, 18.15 óra.

 

2013. november 28.

Nem volt rossza az őszi szezon, de egy jobb tavaszra vár az OB I B-s felnőtt csapatunk

Az elmúlt hét végével lezárult a 2013—2014. évi OB I B-s férfi vízilabda-bajnokság egy szakasza, most pihenőre térnek a csapatok, majd jövő esztendő március közepén újból nekirugaszkodnak a pontgyűjtésnek.

A Csabai Csirkefogók VK együttese az alapszakasz félidejénél az összesen 19 együttest számláló OB I B kilenccsapatos B csoportjában a hetedik helyről várja a tavaszi szezonkezdetet. Mérlegük eddig két győzelem és hat vereség.

Kádár József vezetőedzővel arról beszélgettünk, jobb-e ez a csapat, mint a korábbi esztendőben volt?

Közel azonos, mint a tavalyi, még ha néhány ponton változás is történt a nyáron. Mint ismert, távozott a kettős igazolású utánpótlás-válogatott Szentesi Ádám, valamint a gólerős, a tavalyi bajnokságban a góllövőlistán a második helyen záró, ugyancsak kettős igazolású Kiss Gyula. Szívesen maradtak volna, de a szabályok nem engedték, hogy nálunk folytassák, ugyanis korosztályt váltottak. Az érkezett oldal szerényebb, Szerbiából Ajtai Miklós érkezett hozzánk.

Ismert, hogy a korábbi hiányosságok, illetve a továbbtanulás miatt kicsi a saját nevelésűek létszáma. Most is akadnak kettős engedéllyel rendelkező fiatalok, valamint légiósok. Nézzük a névsort reszortok szerint!

Idén egyesületenként három kettős igazolású vízilabdást játszathat minden csapat. Nálunk a szerb, de Szentesen élő Manics Alexa, valamint Cseh Nándor és Szabó Zoltán tartozik ebbe a körbe. Szentesi légiósaink Ormai Zoltán kapus, továbbá Szabó Tamás és Rácz Norbert. A szegedi játékosok körébe tartozik a másik kapusunk, Gál Lajos, valamint ifjabb Kádár József, Dombovári Márk és Tonnes Nándor. Saját nevelésűek Dobra Róbert, Gruda Miklós, Máté Levente, Mucsi Zsolt, akiket időnként kiegészít néhány mérkőzésen egy-két ifjúsági korú pólós. Ajtai Miklós pedig Békéscsabára költözött, ahol az edzések mellett gyerekekkel is foglalkozik.

Az ország különböző pontjairól érkezett játékosok hogyan tudnak együtt edzeni?

Amatőr csapat vagyunk, nincs lehetőségünk arra, hogy folyamatosan itt tartsuk a más városban élőket. Ezért ők hetente egyszer jönnek egy közös edzésre, valamint a mérkőzéseken találkoznak.

Nem okoz ez nehézséget?

Olykor igen, máskor nem. Sokan hosszú időn át együtt játszottak, így jól ismerik egymás, ami könnyebbség. Valamennyien képzett játékosok, ez is előny. Ugyanakkor előfordul, hogy a taktikai repertoár hiányos, hiszen nem mindenki egy városból való. Egy-egy szituáció megoldása olykor nehézségekbe ütközhet a meccseken az összeszokottság nem maximális mivolta miatt.

A tapasztalt Ajtai Miklós játékát hogyan értékeli?

Nagyon hamar beilleszkedett, kár, hogy az első mérkőzéseken a magyar játékengedély hiánya miatt nem számíthattam rá. Amikor viszont vízben volt, nagy hasznára volt a csapatnak, jó igazolás volt. Ugyanakkor edzőként is számolhatunk vele. A próbaidőszak nagyjából eddig tartott, de szeretnénk, ha nálunk folytatná mindkét fronton, játékosként és trénerként is. Hosszú távon szeretnénk vele tervezni.

Nem úgy sikerült a rajt, ahogy elképzelték. Miért?

A válasz nagyon egyszerű: már a bajnoki nyitányon akadtak sérültjeink, másoknak pedig nem érkezett meg a már említett játékengedélyük. Így a pontvadászat elején nem számolhattam Ajtai Miklóssal, Szabó Tamással, Manics Alexával és Ormai Zoltánnal. Ahogy ők is hadrendbe álltak, jobb lett a játék és eredményesebb a csapat. Ha ők rendelkezésemre álltak volna az első fordulótól kezdve, most előrébb tartanánk. S akkor a két győzelem helyett hárommal, sőt, szerencsésebb esetben néggyel záruk volna az őszt, ami a tabellán elfoglalt helyezésünkön is meglátszana.

Miben kellene előrelépni az eredményesebb szereplés érdekében?

A korábbi évihez képest nem elég gólerős a csapat. Mint jeleztem, nagy érvégés volt Kiss Gyula kiválása. Továbbá a csapat egy részénél még hiányzik a rutin, aminek megszerzéséhez idő kell.

És mi kell ahhoz, hogy magabiztosan bent maradjon az OB I B-ben a csapat?

A bent maradásunk, úgy tűnik nincsen veszélyben, de semmit sem szabad félvállról vennünk a folytatásban. Akkor lehetnénk maximálisan nyugodtak, ha a csoportunkban a jelenlegi hetedik helyről a hatodikra, de még jobb lenne az ötödikre előrelépni, ugyanis akkor a rájátszásban nem a kiesés ellen kellene harcolnunk, hanem a középmezőny minél jobb helyezéséért. Ehhez azonban tavasszal majd le kell győznünk a mögöttünk álló két debreceni alakulatot, továbbá a Szolnok, a Hódmezővásárhely valamelyiket, de még jobb lenne mindkettőt.

Mi a következő időszak programja?

Egyelőre pihenőt kapott a csapat, majd jövő év január elejétől megkezdjük a felkészülést a tavaszi szezonra. Persze decemberben sem tétlenkednek játékosaink, arra a hónapban egyéni edzés vannak előírva.

 

2014. november 27.

Hét végén bemutatkozik fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub utánpótláscsapata a hazai bajnokságban

Jó néhány esztendővel ezelőtt már folytak kísérletek arra, hogy Gyulán is meghonosítsák a vízilabdát, de akkoriban ez kevés sikerrel járt. Úgy tűnik, az idei próbálkozás már kecsegtetőbb, hiszen tavasz óta él a sportág a fürdővárosban, sőt, a hét végén elrajtolnak a hazai bajnokságok egyikében.

Mint ismert, Békéscsabán már nagy hagyománya van a vízilabdának. A második világháború előtt és azt követően is erős csapata volt a városnak, majd egy rövid szünet után a ’70-es évek közepén újjá éledt a viharsarki megyeszékhelyen. A TAO program segítségével úgy látták az OB I B-s, OB II-es és számtalan utánpótlás csapattal rendelkező klub háza táján, hogy érdemes lenne nyitni a városon kívülre is. Így adódódott az ötlet, hogy megpróbálják abban a városban, ahol aztán víz és medence „dosztig” van.

— Kora tavasszal vetődött fel élesben, hogy érdemes lenne Gyulán egy fiókcsapatot létrehozni — tudtuk meg Borsos Páltól, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub elnökétől. — Egykori régi úszó és vízilabdás, Béládi Csaba is látott benne fantáziát, aki azt is elvállalta, hogy felméri a lehetőséget, megszervezi a fiókklubot, toboroz, felkeresi a testnevelőket és megtartja az edzéseket is.

— Így van, azzal kezdtük, hogy a város és a Várfürdő vezetőivel egyeztettünk, majd az iskolában toborzókat tartottunk, a testnevelőket is kértük, hogy támogassanak bennünket — fűzte hozzá Béládi Csaba. — Nyitott fülekre találtunk mindenhol, így aztán április második felétől zajlottak a toborzók, majd május közepén megtartottuk az első edzéseket.

A kezdetben tíz gyerek látogatta a tréningeket, mára már húsz fölé gyarapodott a létszám. Pedig akadtak korlátok, hiszen kizárólag az utánpótlásra fektették a hangsúlyt, azon belül is a 2002-ben születettekre és az annál fiatalabbakra. No és az is kitétel volt, hogy csak úszni tudók jelentkezhettek.

Ma már ott tart a kis csapat, hogy heti öt edzést vezényel számukra Béládi Csaba. Gyorsan fejlődtek a gyerekek, így aztán augusztusban jött el az első „főpróba”, amikor beneveztek egy szabadkai nemzetközi utánpótlástornára, ahol a negyedik helyen kötött ki a Gyulai Vízilabda Klub fiatalokból álló együttese.

E hét végén pedig az igazi megmérettetés kezdődik a csapat számára: a hét végén rajtol a nemzetközi vidékbajnokság a gyermek III. korcsoportban, ahol az úgynevezett C csoportba kaptak besorolást olyan csapatok társaságába, ahol szintén döntően az idén toborzott gyerekekből álló gárdákkal veszik föl a küzdelmet.

— Már tavasszal is úgy vetődött föl, hogy az év végén rajtoló őszi szezonban a hazai utánpótlás-bajnokságban el kell indulnunk — folytatta a gyulai tréner. — Most eljött az idő, a pontvadászat első fordulójára kerül sor november 30-án, szombaton és december 1-jén, vasárnap, ráadásul éppen Gyulán, a Várfürdőben. A kétnapos, tornarendszerű bajnokság első körében rajtunk kívül két nagyváradi csapat, a Zemplén, a Csongrád és a Kisvárda együttesei mérik össze tudásukat.

A Csabai Csirkefogók TAO-s pályázatán belül működik a Gyulai Vízilabda Klub, így békéscsabai segítséggel jutottak kapukhoz, labdákhoz, komplett felszereléshez, a helyiek hathatós támogatása közepette.

S hogy máris jó úton halad a gyulai vízilabda élet, bizonyítja, két tehetséget máris felfedeztek körükből. Mindez annyit jelent, hogy egy kitűnő adottságú ikerpárt, Oláh Ambrust és Oláh Zalánt meghívták a korosztályos válogatottba. A fiatalok havonta egyszer egy kétnapos összetartáson vesznek részt, ahol a hazai legkiválóbb utánpótlásedzők segítik és figyelemmel kísérik fejlődésüket. Legutóbb éppen e hét végén, Kecskeméten ismerkedhetett tovább a póló rejtelmeivel a gyulai ikerpár. Hét végén pedig már a hazai bajnokságban bizonyíthatnak.

Gyulai vízilabdás toborzó

Természetesen továbbra is várják az úszni tudó, 2002-ben és később született fiatalok jelentkezését a Gyulai Vízilabda Klubba. Érdeklődni, illetve jelentkezni személyesen az edzésidőben lehet, hétfőtől péntekig 18-19.30 óra között Béládi Csaba edzőnél a gyulai Várfürdő sátortetős, 50 méteres versenymedencéje alatt, továbbá ugyancsak a mesternél lehet bővebb felvilágosítást kapni a +36 70 382-7560-as telefonszámon.


2013. november 14.

Egyetlen csapat edzője sem jött oda hozzám, hogy milyen marhaságot fújtam”

Két barát, aki együtt úszott a békéscsabai úszóklubban, majd vízipólóra váltottak, most pedig a napokban debütáltak, mint vízilabda játékvezetők. Egyikük 22, másikuk 23 éves, mindketten főiskolára járnak.

Szeberényi Máté (az alma nem esik messze fájától, édesapja dr. Szeberényi Zsolt, aki szintén úszó, majd vízilabdás volt) Budapesten a Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli szakára jár, Popovics Gergő pedig az Ybl Miklós Főiskolán építőmérnöknek készül. Közös ismetető jegyük, hogy a Békéscsabai Előre Úszó Klubban ismerkedtek meg a sporttal, majd a Csabai Csirkefogók és jogelődjében sajátították el a póló tudományát. Tagjai voltak a különböző korosztályos csapatoknak, majd a felnőtt gárdában is szóhoz jutottak, mint játékosok.

De hogyan lettek játékvezetők ilyen fiatalon?

— Hat-hét évig úsztam, majd 2004-ben átnyergeltem a vízilabdára — tudtuk meg Szeberényi Mátétól. — A labda mindig is vonzott, hiszen korábban az úszás mellett kézilabdáztam, fociztam. Ma már ritkán jutok le az uszodába edzésekre, mivel a fővárosban tanulok, no meg egy kicsit el is lustultam, de soha nem akartam elszakadni a sporttól, így jött a játékvezetés, no meg a másik nagy szerelem, a golfozás.

Az újdonsült játékvezető duótól azt is megtudtuk, képbe került egy harmadik barát, Nagy Sándor is, aki nagy hatással volt rájuk a tekintetben, hogy beiratkoztak a játékvezetői tanfolyamra. De azért más is befolyásolta őket.

— Mint játékos, megtapasztaltam sok érdekességet. A pólósoktól nem áll messze a csibészség, a néző, de még a bíró sem lát be a víz alá, aztán ezért sok mindent kipróbáltunk, ami nem volt egészen szabályos — így Popovics Gergő. — Végül azért is beiratkoztam a tanfolyamra, hogy tisztábban lássam, mi „törvényes” és mi nem. No meg jó arra is, hogy egy kis jövedelemhez jussak (ebben is mindketten egyetértettek).

A hét végén debütáltak, az első hivatalos küldésük a kiinduló bázisra, Békéscsabára szólt, ahol a serdülő nemzetközi vidékbajnokságon kaptak szerepet, mint játékvezetők. Rögtön több meccsen is.

— Furcsa volt a partról nézni a meccseket. Eddig a vízből láttam mindent — toldotta meg Szeberényi Máté. — Kívülről nézve hamar rá kellett jönnöm, itt nagyon gyorsan történnek az események. Pedig „csak” serdülő játékosokról volt szó. Fújáskor néha még éreztem, hogy akad még hiányosságom. Ám sokat jelentett a nap végén, hogy egyetlen csapat edzője sem jött oda hozzám, hogy milyen marhaságot fújtam. Meg ott volt a triónkban ifjabb Kádár Józsi is, aki már régi motoros a szakmában. Ő pedig jelezte: nem is volt olyan rossz, amit csináltunk.

A jövőjükről egymástól függetlenül is egyformán gondolkodnak, amit Popovics Gergő öntött szavakba, amikor kihangsúlyozta: — Nyáron néhány kisebb utánpótlástornán fújtam a sípot, most pedig Békéscsabán több meccsen is. Nagyképűség nélkül állítom, jól megy a játékvezetés, pedig még csak néhány mérkőzésen vagyok túl. Ezért máris megfogalmazhatom, hosszú távú célom, hogy előbb-utóbb az OB I-ben is kapjak lehetőséget a játékvezetésre. Mátéval pedig kimondottan jó volt együtt bíráskodni.

 

2013. október 16.

Az önzetlen vállalkozók támogatása nélkül nem tudnánk előrelépni

Nagy jelentőséggel bír a csapatsportágak életében a nemrégiben létrehívott TAO-s támogatás, amely a vízilabda sportágat is megilleti.

— A minket támogató vállalkozások jóvoltából soha nem látott lehetőségek nyíltak meg előttünk — mondta Balázs Lajos, a Csabai Csirkefogók VK ügyvezető elnöke. — Most kerültünk abba az anyagi helyzetbe, ahol eddig is működnünk kellett volna.

Ám az is tény, a TAO-s támogatással megszaporodtak a feladatok is. Kinyílt a sportág lehetősége és egyre több edzőt és fiatalt tud foglalkoztatni a klub. Nemcsak a létszám bővülésének lehetünk tanúi, hanem a minőségi munka előtérbe helyezésének is, ami a csabai pólós élet eredményességét segítheti.

Persze, a szakmai munkán kívül sok kötelezettséggel is jár a TAO-s lehetőség, amelyet Balázs Lajos egy egyszerű példával illusztrál:

— Az elmúlt évben befolyt támogatásokkal szigorúan el kellett számolnunk, amelyről 1500 oldalas kimutatást adtunk be a Nemzeti Sportintézetnek. Támogatóinknak ez úton is hálásan köszönjük, és röviden szeretnénk beszámolni, hogy mire is fordítottuk önzetlen támogatásukat. Mindenekelőtt eddigi évtizedes lemaradásainkat pótoltuk, és közel hétmillió forintot fordítottunk sporteszközök (vízilabdakapuk, lövő falak, labdák, medicinlabdák, gumikötelek), valamint sportruházat (köpenyek, melegítők, páncélnadrágok, sapkák, és sorolhatnám) vásárlására. Aminek külön örül a klub vezetése: végre – a versenyszabálynak megfelelő - egységes felszerelésben állhatnak ki a korosztályos csapatok a tornákon és bajnoki mérkőzéseken.

Ugyanakkor, a jelentősen megszaporodott utánpótlás csapatoknak köszönhetően, az utaztatására, étkeztetésére is nagyobb összeget kellett fordítani, miként az edzőtáborok és tornák finanszírozására. Ez a nevezési költségekkel együtt meghaladta az ötmillió forintot.

A nagyszámú versenyek rendezése, a jelentősen megnövekedett bírói költségek és járulékok, valamint a versenyengedélyek kiváltása is közel három milliót kóstált.

A legnagyobb kiadásunk a személyi költségek és járulékai, ami csaknem 12 millió forint volt. Korábban társadalmi munkában szorgoskodó edzőink szabad idejükben próbálták életben tartani a klubot. Ma már hat vízilabda- és három úszóedző irányítja a nyolc korosztályos, és egy felnőtt bajnokságban induló csapatot.

Jelenleg a legnagyobb gondot a vízfelület és az edzésidő hiánya okozza, ezért kiléptünk szűkös birodalmunkból - a békéscsabai Árpád fürdőből - és szakavatott edzők foglalkoznak a legifjabb korosztállyal a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium tanuszodájában, a Szabó Pál Téri Iskola tanmedencéjében, és fiókcsapatot indítottunk Gyulán, ahol a Várfürdőben járhatnak edzésre a fiatalok.

Mi több, a nyári szünidőben ingyenes úszásoktatásokat szerveztünk, és a Jankay iskolásoknak úszásfejlesztési órákat tartunk az Árpád Fürdőben.

— Ebből is látható, jó helyre fordítjuk a vállalkozók adóforintjait, amit ezúton is megköszönünk minden támogatónknak. Nagyon bízunk abban, hogy a jövőben is számíthatunk szimpátiájukra és anyagi támogatásukra. Annál is inkább, mert a Magyar Vízilabda Szövetség a napokban fogadta el a 2013—2014 támogatási évre benyújtott sportfejlesztési programunkat — foglalta össze Balázs Lajos.

 

2013. szeptember 19.

Hétvégén OB I B-s rajt: irány a középmezőny

Hét végén a labdajátékok közül majdnem utolsónak megkezdődik a 2013—2014. évi bajnokság az OB I B-s vízilabdázóknál is. Mint emlékezetes, az elmúlt szezonban a Csabai Csirkefogók VK együttese a huszonegy tagú mezőnyben a 16. helyen kötött ki, biztosan megőrizve tagságát a második vonalban.

Néhány változás történt a játékosállományban, nevezetesen két kettős igazolású játékos távozott, ami nagy érvágás lehet, hiszen egyikük, Kiss Gyula, aki a csapat gólgyárosa volt, egyben az OB I B-s mezőnyben a gólkirály után ő dobta a legtöbb gólt. A másik távozó az Universiadén is aranyérmes center, Szentesi Ádám. Első osztályú anyaegyesületük nem járult hozzá, hogy a jövőben más klubban is játszanak, de amúgy is az idei első és másodosztályú menetrend sem teszi lehetővé fizikailag, illetve a sorsolás szeszélye folytán, hogy két együttesben szerepeljenek.

— Helyükre két ifjúsági korú játékost hoztunk, a 22 éves, szentesi Cseh Tamást és Szabó Zoltánt — mondja Kádár József, a klub vezetőedzője. — Ők kiváló vízilabdázók, de azért ma még nem olyan magasan kvalifikált játékosok, mint a távozók. Sajnos, még egy kérdőjelünk akad: a szerb 18 éves Manics Alexa játéka kétséges, könnyen lehet, hogy hazaköltözik Belgrádba. A játékosállomány további része változatlan, akiket kiegészítenek tehetséges saját nevelésű fiatalok, akik zömében még a serdülő korosztályhoz tartoznak. Hosszú távú célunk, hogy egyre több saját nevelésű pólós kapjon szerepet az OB I B-s gárdában, egy idő után akár hetven-nyolcvan százalékban Békés megyeiek legyenek a csapatban.

Erősödött, vagy gyengült a csapat?

— Ezt így a bajnoki rajt előtt nehéz megjósolni. Erősebb nem lett a gárda, de az évek óta tartó csapatépítés miatt szerintem gyengébb sem. Néhány forduló után tisztábban látunk.

Milyen helyezéssel lenne elégedett az új bajnokság zárásakor?

— Mint korábban is, az alapszakaszban kétfelé osztották a mezőnyt, mi a B csoportba kerültünk. Mindkét csoportból az első három helyezett küzd majd a rájátszásban az érmekért, a negyediktől a hetedik helyezettek a középmezőnybeli helyezésekért, míg a csoport hátsó helyezettjei a kiesés elkerüléséért. Mi szeretnénk idén már a középmezőnyhöz tartozni, vagyis csoportunkban minimum három együttest kell ehhez megelőzni.

Milyennek tűnik az idei OB I B-s mezőny?

— Erre is nehéz ma még választ adni, hiszen az új szabályok minden klubot érintenek. Ezért nagy kérdés, hogy melyik együttes tudott erősödni és melyik inkább gyengült. Erre is inkább menet közben lesz meg a válasz.

Az első mérkőzést hazai környezetben játsszák a békéscsabaiak, mégpedig szeptember 21-én, szombaton 11 órai kezdettel, amikor a Debreceni Cívis együttesét fogadják az Árpád fürdőben.

 

2013. szeptember 16.

Kialakult az OB I B-s csapat kerete

Alighanem átrendeződik a hazai OB I B-s vízilabdaélet, ugyanis új szabályokat vezetett a Magyar Vízilabda Szövetség. Ezek egyike lényegesen érinti a csapatok játékosállományát, ami viszont a bajnoki pontvadászatban hozhat új dolgokat a csapatoknak.

A lényeg az, hogy a 2013—2014. évi bajnokságban csapatonként maximum három kettős igazolású pólós szerepelhet. Ez érinti a Csabai Csirkefogók gárdáját is, amelynek éppen ezekben a napokban alakult ki a végleges játékosállománya.

Mint Kádár József vezetőedzőtől megtudtuk, a két kapus továbbra is adott, vagyis Ormai Zoltán és Gál Lajos. A mezőnyben a régiek többsége megmaradt, de íme a végleges lista: Ajtai Miklós, Borsos Pál, Dobra Róbert, Dombóvári Márk, Cseh Nándor, Gruda Miklós, ifj. Kádár József, Manic Alexa, Mucsi Zsolt, Rácz Norbert, Szabó Tamás, Szabó Zoltán, Tonnes Nándor. Hozzájuk csatlakoznak azok a fiatalok, akik az utánpótlás-bajnokságban is részt vesznek, mint: Kiss Bence, Máté Levente, Oláh Gábor, Szabó Zsombor, Szeles Ákos, Tóth Márkó. Közülük kettős játékengedéllyel rendelkező játékos: a 22 éves Cseh Tamás és Szabó Zoltán Szentesről, valamit Manic Alexa.

Az abszolút újonc Ajtai Miklós, aki a szerbiai Zentáról érkezett, és játékos edzőként folytatja pályafutását Békéscsabán. A 32 esztendős pólós az utánpótlás képzésében kap szerepet.

— A hét végi nemzetközi felkészülési tornán nagyon jól mutatkozott be a leginkább átlövő poszton szerepeltethető játékos, Ajtai Miklós — tudtuk meg Kádár Józseftől. — A két mérkőzésen összesen tíz gólt dobott, egyenlő elosztásban. Úgy tűnik, nagy hasznára lehet együttesünknek az új bajnokságban, annál is inkább, mert nagyon hamar beilleszkedett a csapatba.

Eltemették Gyarmati Dezsőt

csabapolo.nanoweb.hu képA Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték szerdán az augusztus 18-án, 85 éves korában elhunyt Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót, a Nemzet Sportolóját. A gyászszertartáson jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is.

Az állami sportvezetést Simicskó István államtitkár képviselte, ott voltak a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői, Borkai Zsolt elnök és Szabó Bence főtitkár, valamint Tarlós István főpolgármester is.
A legendás játékostól és szövetségi kapitánytól, akit több százan kísértek el utolsó útjára, a temető Makovecz termében családtagjainak jelenlétében vettek végső búcsút tisztelői, barátai, több más sportág olimpiai bajnokai, a múlt és a jelen kiváló vízilabdázói, egykori csapattársak és tanítványok, köztük az 1976-os olimpiai aranyérmes nemzeti együttes több játékosa is.
Az olimpiai bajnoktársak nevében a 100. magyar ötkarikás aranyérmes birkózó, Hegedűs Csaba köszönt el, játékosai nevében ifj. Szívós István, míg az egykori játékostársak képviseletében a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György búcsúzott tőle.
A sírnál Bodrogi Gyula mondta el a szózatot, majd a Himnusz hangjaira helyezték Gyarmati Dezsőt örök nyugalomra.
A miskolci születésű sportember játékosként - egyedüliként - öt olimpián szerepelt, Helsinkiben, Melbourne-ben és Tokióban arany-, Londonban ezüst-, Rómában pedig bronzérmet szerzett. Szakvezetőként szintén a csúcsra jutott, miután 1976-ban győzelemre vezette a nemzeti csapatot a montreali játékokon, emellett világbajnokságot és kétszer Európa-bajnokságot is nyert a válogatottal.
Sportvezetőként 1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt, míg politikusként 1990 és 1994 között az MDF országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, majd 2003-ban a Fidesz kulturális tagozatában a sportszekció elnöke lett.

MTI


2013. augusztus 7.

Lukácsi Sanyiék együtt lubickoltak az örömben és a vízben a világbajnok magyar vízilabda-válogatottal

csabapolo.nanoweb.hu képVilághírnévre tettek szert a Barcelonai vb-n aranyérmes magyar vízilabda-válogatott döntőbeli győzelme után a békéscsabai pólósok: az OB I B-s csapatunk egykori erőssége, aki ma az OB II-es csapat kiválósága, Lukácsi Sándor és társai kijátszva az őrök lankadó figyelmét, vízbe vetették magukat a döntőt követően, amikor válogatottunk játékosai mellé vízbe dobták a szövetségi kapitányt és a csapat további kísérőit. Így a csabaiak együtt lubickoltak az arany-örömben és a vízben a világbajnokokkal — olvashattuk a beol.hu weboldalán.

Egy békéscsabai vízilabdázókból és szimpatizánsokból álló kis csoport tagjai még 1999-ben megfogadták: ha világversenyt nyer a magyar férfi válogatott, a partról követik az ünneplő csapat példáját és a medencébe ugorva osztoznak velük örömükben.

– A firenzei Európa-bajnokságon is kint voltunk, de az akkor még dr. Kemény Dénes által irányított kontinensbajnokkal nem sikerült együtt, a vízben ünnepelnünk, mert a biztonságiak lefogtak bennünket – beszélt az előzményekről az egyik csabai főszereplő, Lukácsi Sándor. – Más kérdés, hogy a szurkolók közül szinte csak egyedül mi maradtunk szárazon. Akkor tettük azt a fogadalmat, hogy ha világbajnokságot, olimpiát, vagy Európa-bajnokságot nyernek a fiúk, velük együtt ugrunk. Az olimpiákra nem jutottunk ki (a válogatott azonban igen, és mint emlékezetes, 2000-ben Sydneyben, 2004-ben Athénban és négy évvel később Pekingben is bearanyozódtak a Kemény-fiúk— a szerző) és kimaradt a 2003-as magyar sikerrel záruló barcelonai világbajnokság is. Bár előzetesen még a legoptimistábbak is maximum a legjobb négy közé kerülésben bíztak, a válogatott ádáz csatában 8—7-re legyűrte a montenegróiakat, így Barcelonában eljött a pillanat.

Négyük közül hárman akartak ugrani, de a medencébe végül csak ketten csobbantak, egyikük rosszul számított és eltört a lába. A válogatott idősebb tagjai, Szivós Márton, a Varga-testvérek és a többiek már ismerték őket, de a fiatalok, így például Bedő Krisztián nem, aki döbbenten látta a közöttük sárga labdasapkában úszkáló szurkolókat.

– Sajnos én sem úsztam meg teljesen ép bőrrel, ma jöttem ki a kórházból, az egyik lábamon zúzódásos sérülést szenvedtem, ráadásul futás közben a sapkámat is elhagytam. Ha felszedem, már nem tudok ugrani, mert azonnal ott teremtek volna a biztonsági emberek – számolt be Glembóczki Péter, aki szerint a sérülés nem akasztja meg a körülbelül két hónapja megkezdett vízilabdás pályafutását.

Miután kellőképpen kiünnepelték magukat, mindhármukat bevitték az egyik barcelonai rendőrőrsre, ahol igyekeztek őket kérdőre vonni.

– Másfél órát ültünk csendben, az iratainkat a szállodában hagytuk, ezért csak nehezen tudtuk magunkat igazolni. Miután ez megtörtént, szabadon engedtek bennünket. Ezután társunkat elkísértük a kórházba, ahol ellátták sérülését. Másnap kilenc órakor végeztünk. Az itthoniak csak a tévéből láthatták, hogy mi történt velünk. Korábbi társaink közül többen küldtek irigykedő SMS-eket – zárta a történetet Lukácsi Sándor.

Kis csapatuk folyamatosan cserélődött, de a magja ugyanaz maradt, Lukácsi Sándor kezdetek óta járja a nagy versenyeket. A Magyarország—Spanyolország női elődöntőre értek ki, így később láthatták a magyar—horvát elődöntőt is.

– Az összes helyosztóra megvettük a jegyeket, mert nem tudhattuk, hogy fiatal válogatottunk meddig jut, csak reménykedtünk abban, hogy minél tovább – tette hozzá Lukácsi Sándor.
A sárga labdasapka, melyet végig a fejükön viseltek, afféle védjegyükké vált. 2008-ban, Malagában használták először, nem kis feltűnést keltve. Ma már nemcsak kicsiny csabai csoportjuk viseli, hanem egyre több magyar drukker.

– A firenzei Európa-bajnokságon is kint voltunk, de az akkor még dr. Kemény Dénes által irányított kontinensbajnokkal nem sikerült együtt, a vízben ünnepelnünk, mert a biztonságiak lefogtak bennünket – beszélt az előzményekről az egyik csabai főszereplő, Lukácsi Sándor. – Más kérdés, hogy a szurkolók közül szinte csak egyedül mi maradtunk szárazon. Akkor tettük azt a fogadalmat, hogy ha világbajnokságot, olimpiát, vagy Európa-bajnokságot nyernek a fiúk, velük együtt ugrunk. Az olimpiákra nem jutottunk ki (a válogatott azonban igen, és mint emlékezetes, 2000-ben Sydneyben, 2004-ben Athénban és négy évvel később Pekingben is bearanyozódtak a Kemény-fiúk— a szerző) és kimaradt a 2003-as magyar sikerrel záruló barcelonai világbajnokság is. Bár előzetesen még a legoptimistábbak is maximum a legjobb négy közé kerülésben bíztak, a válogatott ádáz csatában 8—7-re legyűrte a montenegróiakat, így Barcelonában eljött a pillanat.

Négyük közül hárman akartak ugrani, de a medencébe végül csak ketten csobbantak, egyikük rosszul számított és eltört a lába. A válogatott idősebb tagjai, Szivós Márton, a Varga-testvérek és a többiek már ismerték őket, de a fiatalok, így például Bedő Krisztián nem, aki döbbenten látta a közöttük sárga labdasapkában úszkáló szurkolókat.

– Sajnos én sem úsztam meg teljesen ép bőrrel, ma jöttem ki a kórházból, az egyik lábamon zúzódásos sérülést szenvedtem, ráadásul futás közben a sapkámat is elhagytam. Ha felszedem, már nem tudok ugrani, mert azonnal ott teremtek volna a biztonsági emberek – számolt be Glembóczki Péter, aki szerint a sérülés nem akasztja meg a körülbelül két hónapja megkezdett vízilabdás pályafutását.

Miután kellőképpen kiünnepelték magukat, mindhármukat bevitték az egyik barcelonai rendőrőrsre, ahol igyekeztek őket kérdőre vonni.

– Másfél órát ültünk csendben, az iratainkat a szállodában hagytuk, ezért csak nehezen tudtuk magunkat igazolni. Miután ez megtörtént, szabadon engedtek bennünket. Ezután társunkat elkísértük a kórházba, ahol ellátták sérülését. Másnap kilenc órakor végeztünk. Az itthoniak csak a tévéből láthatták, hogy mi történt velünk. Korábbi társaink közül többen küldtek irigykedő SMS-eket – zárta a történetet Lukácsi Sándor.

Kis csapatuk folyamatosan cserélődött, de a magja ugyanaz maradt, Lukácsi Sándor kezdetek óta járja a nagy versenyeket. A Magyarország—Spanyolország női elődöntőre értek ki, így később láthatták a magyar—horvát elődöntőt is.

– Az összes helyosztóra megvettük a jegyeket, mert nem tudhattuk, hogy fiatal válogatottunk meddig jut, csak reménykedtünk abban, hogy minél tovább – tette hozzá Lukácsi Sándor.
A sárga labdasapka, melyet végig a fejükön viseltek, afféle védjegyükké vált. 2008-ban, Malagában használták először, nem kis feltűnést keltve. Ma már nemcsak kicsiny csabai csoportjuk viseli, hanem egyre több magyar drukker.


A magyar pólóválogatott leglelkesebb szurkolói

– Természetesen nem azért járunk a világversenyekre, hogy viselkedésünkkel zavart okozzunk, hanem azért, hogy a partról segítsük a csapatot, szurkoljunk a magyar vízilabda válogatottnak. A medencébe való beugrással kicsit mi is együtt akartunk örülni Benedek Tiborral és csapatával – mondta Lukácsi Sándor.

A magyarok döntőbeli ellenfeléről, Montenegróról elmondta, hogy nagyon jó csapat, ez már kitűnt a szerbek elleni negyeddöntőn is, ahol két egyforma képességű gárda csapott össze egymással. Ha a szerbek jobban akarnak, nem kapnak ki 9—8-ra. Mivel a kis ország csapata rövid története során még soha nem nyert világbajnokságot, így a magyarok ellen igyekeztek véghezvinni ezt a nagy bravúrt. Hála a hatalmas szívvel küzdő Benedek-csapatnak, ez nem sikerült. A magyar férfi vízilabda-válogatott 1973 és 2003 után harmadszor nyert világbajnokságot és ezzel az örökranglista élére ugrott.


2013. július 29.

Dobra Róbert nyár óta testnevelő, edző, és továbbra is segíti a felnőtt csapatot a célok elérésében

csabapolo.nanoweb.hu képSorozatunkban bemutatjuk edzőinket. Van, aki csupán néhány éve, mások akár évtizedek óta ott vannak a medence partján, ám mindenki jellemző, hogy sportolóként, edzőként évtizedek óta ott van az uszodában.

Dobra Róbert, mint minden edzőnk, a víz szeretetének köszönheti, hogy hosszú ideje szorosan kötődik a sportághoz, annak ellenére, hogy több más sportágat is kipróbált. Belekóstolt a kick-boxba, futballozott, kézilabdázott.

Édesapám ötlete volt, hogy mi lenne, ha vízilabdáznék, annál is inkább, mert régi barátja és volt osztálytársa Balázs Lajos, aki ma a klubunk ügyvezetője tudtuk meg a fiatal játékostól, aki nem mellesleg utánpótlásedző is a Csabai Csirkefogóknál.  Így aztán 13 évesen kezdtem el pólózni, s mivel elég jó úszástudással érkeztem, így nem volt nehéz behozni a többiekkel szembeni lemaradást. A mintegy négy év kézilabdázás miatt a labda is jól állt a kezemben.

Miért kötöttél ki a pólónál?

Már az első edzések alkalmával kiderült, hogy az ottani remek társaság, a jó közeg nagyon vonzó lehet számomra, és hogy „én itt akarok maradni”. Így is lett. Életem egyik legjobb döntése. Így aztán elsősorban a barátok motiváltak. A mindennapos, közös, kemény edzések, a játék összetartottak minket. Volt, hogy labdát se láttunk sokáig, úsztunk, úsztunk egyfolytában, de soha senki nem hiányzott edzésekről és összekovácsolódtunk, szerettük egymást. Sokan legjobb barátok lettünk. A sikerélmény se került el minket így hát, nem fordult meg a fejemben egyszer sem, hogy vége.

Mióta űzöd a sportágat, mi a posztod a játékban?

Tíz éve vízilabdázom, és ha lehetne, soha nem hagynám abba. Sok poszton megfordultam már, de kimondottan a kapás és rossz kéz átlövő posztokat szeretem a legjobban. Sokat játszom a jó kéz szélen is.

Mit adott neked a vízilabda, mint sport?

Az uszodában töltött idő alatt rengeteg embert ismertem meg. Sok jó barátom lett. Megerősödtem fizikailag, de órákat tudnék mesélni arról, hogy mennyi élménnyel gazdagodtam ebben az eltelt évtizedben. Az edzőtáborok hangulata, a közös mindennapok élményei, és sorolhatnám...

Miért vállaltad, hogy átadod tapasztalataidat, tudásod az új nemzedéknek?

Világ életemben sportoltam. Semmi más nem érdekelt soha. Ezért döntöttem úgy, hogy a későbbiekben is ezen a pályán szeretnék maradni, így Szegeden elvégeztem testnevelő-edző szakon a főiskolát. És egy külön úszó sportedzői képesítést is szereztem ezen idő alatt. Békéscsabán lehetőség nyílt, hogy a fiatalokkal foglalkozhassak, hát éltem a lehetőséggel és örömmel csinálom.

Hogyan képzeled el a jövődet?

Ez idáig főiskolás voltam Szegeden, éppen most nyáron államvizsgáztam. Jelenleg minden erőmmel az edzősködésre koncentrálok, és mellette edzem is, csinálom az alapozást egész nyáron, hogy a felnőtt OB I B-ben a következő szezonban jól szerepeljek és segítsem a csapatot. A későbbiekben úszást szeretnék oktatni és az se kizárt, hogy testnevelő tanári pályán is elhelyezkedjek.

Felvételünkön: Dobra Róbert (7) megcélozza a kaput

 

2013. július 24.

Mucsi Zsolt: „Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen kint a parton”

csabapolo.nanoweb.hu képMucsi Zsolt felnőtt csapatunk 25 esztendős játékosa, leginkább a védekezésben jeleskedik. 2008-tól számítva a 2012—2013. évi bajnokság befejezéséig kereken 80 felnőtt mérkőzésen szállt vízbe OB I B-s mérkőzésen.

Elhivatott játékos, aki nemcsak a játék öröméért száll vízre hétről hétre, hanem kiveszi részét a békéscsabai utánpótlás képzésében is.

Hogyan lettél vízilabdázó? — kapta az első kérdést. Sokféle sportágat kipróbáltam, többek között a labdarúgást, a kosárlabdát, mint szinte minden fiatal az iskolában. Aztán apukám tanácsára kerültem le az uszodába, mivel ő jól ismerte az egykori játékost, most ügyvezető Balázs Lajost. Azóta ott ragadtam az Árpád fürdőben, lassan már másfél évtizede. Igaz, mielőtt a pólósok közé kerültem, úsztam is, de az számomra monotonnak tűnt, így csak pár hónapig voltam az úszóklub tagja. Eközben már sokat beszéltünk apuval a vízilabdáról.

A sok sportág kipróbálása után miért éppen a pólónál kötöttél ki?

Már az első napon megtetszett a sportág, először megnéztem pár edzést, és hamar úgy gondoltam, hogy ezt én is meg akarom és meg is tudom tanulni. Emlékszem, az első napon még elképzelésem sem volt arról, hogyan tudnak egyáltalán kiemelkedni a vízből, de ezen hamar túljutottam.

Mióta űzöd ezt a sportágat és milyen poszton szeretsz leginkább szerepelni?

Pontosan ez év szeptemberében lesz tizennégy éve, hogy igazolt játékosa vagyok a békéscsabai vízilabdának. Jelenlegi fő posztom a bekk, klubelnökünkkel, Borsos Palival egyetemben.

Mit adott neked a vízilabda a csaknem másfél évtized alatt?

Csupa jót. Rengeteg nagyon remek barátot, csapattársat. A jelenlegi gárdán kívül több olyan barátot, akik ma már máshol játsszanak, vagy abbahagyták a pólót, de velük bármikor, ha összefutok, mindig tudunk jókat beszélgetni. Nagyon szép emlékek fűződnek a nagy nyári edzőtáborokhoz, mint amilyen volt a szarvasi, vagy például a horvátországi Zadarban eltöltött hetek. Ezen felül rengeteg tapasztalatot kaptam közvetlen az élethez, mind az edzőimtől, mind a nálam idősebbek játékosoktól.

Miért, illetve hogyan vállaltad, hogy átadod tudásodat, tapasztalatodat a fiatal nemzedéknek?

Egy alkalommal a klubalapító, egykori játékos, majd elnök, Szécsi Tamás megkérdezte: van-e kedvem esetleg edzősködni. Nem sokat gondolkodtam, egyből kaptam az alkalmon, és nagyon örültem, hogy rám gondolt. Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen kint a parton, s nem csak a vízben. Nagyon sok segítséget kaptam az elindulásban Józsi bától (Kádár József — a szerk.).

Civilben mi a foglalkozásod, illetve hol dolgozol?

Az Anipharma Állatgyógyászati és Szolgáltató Kft. békéscsabai részlegénél dolgozom logisztikai asszisztensként, a cég immár több mint két évtizede van a piacon és állatgyógyszerek nagy- és kiskereskedelmével foglakozik.

Felvételünkön: Mucsi Zsolt megcélozza a kaput


2013. július 19.

Csabai Zoltán harminc esztendő aktív vízilabdázás után főállású edzőségre vált

csabapolo.nanoweb.hu képSorozatunkban bemutatjuk edzőinket. Van, aki csupán néhány éve, mások akár évtizedek óta ott vannak a medence partján, ám mindenki jellemző, hogy sportolóként, edzőként évtizedek óta ott van az uszodában.

Csabai Zoltán idestova harminc esztendeje elkötelezettje a vízilabdának, de ennél régebben „lakója” az Árpád fürdőnek.

Úszóként kezdte, aztán vízilabdázott, jó ideje pedig edzőként segíti a klubot, a fiatalok fejlődését, de gyakran látjuk síppal a szájában, ugyanis szívesen közreműködik játékvezetőként is. Szinte nincs is olyan nap, amikor ne fordulna meg az uszodában a 43 éves pólós szakember.

Négy-ötévesen évesen vettem részt úszásoktatáson és azóta pár hónapos megszakításokkal folyamatosan itt élek az uszodában — mondta elöljáróban Csabai Zoltán.

A legtöbb vízilabdázó úszóként kezdte, majd egy idő után jött a sportágváltás.

Az én esetemben is így volt, ugyanis 14 éves koromig úszóként voltam igazolt versenyző, majd Gyebnár Gyuri barátommal úgy döntöttünk, hogy váltunk pólóra. Egyrészt azért, mert meguntuk a faltól falig úszást, másrészt mi voltunk az utolsók a korosztályunkban, akik még nem váltottak. Az egyik mérkőzésre nem tudott eljönni a kezdőkapusunk, ezért szóltak, hogy én álljak a kapuba. Ezután, azt hiszem, már nem is játszottam többet a mezőnyben.

Hány évig őrizted a békéscsabai hálót?

Egészen 38 éves koromig játszottam. Azért csak addig, mert időközben 36 évesen elvégeztem az edzőit, és  mivel az utolsó két évben gyakran ütközött az én mérkőzésem tanítványaim bajnokijával, végleg az edzősködés mellett döntöttem.

Mit adott az a több mint két évtized, amit játékosként eltöltöttél a békéscsabai vízilabdaéletben?

Az uszodai évektől rengeteg élményt kaptam. Az edzések, a meccsek sok ismerőst, barátot és jó barátot adtak.

Arról már esett szó, mikor és hogyan lettél edző, de mi vezérelt abban, hogy ott is ragadj a medence partján?

Hét esztendővel ezelőtt, 2006-ban csupán egy edző volt klubunkban utánpótlás vonalon. Viszont egyre több gyerek jelentkezett vízilabdázni. Ekkor úgy gondoltam, itt az ideje, hogy segítsek annak a klubnak, amely oly sokat adott nekem a sportban.

Ha nem a medence partján látunk, akkor mivel foglalkozol?

A civil életben vendéglátó és kereskedelmi vállalkozást folytatok, ami most egy kicsit háttérbe kerül, hiszen az új szezontól kezdődően főállású vízilabdaedző leszek.

A felvételen: Csabai Zoltán (piros sapkában)  nemrég még a kapuban töltöttbe fontos feladatot, mostantól leginkább a medence partján láthatjuk

 

2013. július 17.

Universiade: Szentesi Ádám is gólt lőtt, aranyérmes a magyar vízilabda-válogatott Kazanyban

A Csabai Csirkefogók játékosa is szerephez jutott és egyszer eredményes is volt Kazanyban az Universiade vízilabda döntőjében, amelynek során aranyérmes lett a magyar válogatott.

A magyar férfi vízilabdacsapat aranyérmet szerzett az oroszországi Kazanyban zajló 27. nyári Universiadén, miután a szerdai zárónapon rendezett döntőben 5—4-re legyőzte a házigazda oroszok együttesét. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) tájékoztatása szerint a Vincze Balázs irányította gárda a harmadik negyedben nyújtott remek teljesítményének köszönheti a sikert.

Az első két negyed egyformán 1—1 lett, majd a harmadik felvonást 3—1-re nyerték a magyarok, s az oroszok az utolsó játékrészben csupán egy gólt tudtak szerezni. A beszámoló alapján Bisztritsányi Dávid, az egri Eszterházy Károly Főiskola hallgatója kiemelkedő teljesítményt nyújtott a kapuban. A férfi pólósok a magyar küldöttség 15., egyben utolsó érmét szerezték meg Kazanyban, köztük a negyedik aranyat.

A fináléban Szentesi Ádám, a Csabai Csirkefogók játékosa is szerephez jutott és egyszer eredményes is volt.

Magyarország—Oroszország 5—4 (1—1, 1—1, 3—1, 0—1). Magyar gólszerzők: Mezei, Tóth, Erdélyi, Somogyi, Szentesi.
A bronzmérkőzésen: Szerbia—Olaszország 12—10.

Forrás: beol.hu

2013. július 11.

Olimpiai bajnok vendég az Árpád fürdőben

csabapolo.nanoweb.hu képMint korábban jeleztük, e napokban, egészen a hét végéig zajlik az Erzsébet vízilabda-tábor, amelynek két helyszíne is van Békés megyében. Az ifjú pólósok a Doboz-Szanazugi táborban verték föl főhadiszállásukat, és naponta kétszer is a békéscsabai Árpád fürdőben tartják az edzéseket az egykori viharsarki pólós, Pásztor Attila irányításával.

Július 11-én, csütörtökön különös élményben lehetett része a táborozóknak: a délutáni edzésre ellátogatott hozzájuk Székely Bulcsú (felvételünkön) olimpiai bajnok vízilabdázó.

Bár az időjárás ezen a napon nem fogadta kegyeibe a táborozókat, ugyanis az immár két hete tartó kánikula éppen ezen a délutánon szűnt meg egy zápor kíséretében. Székely Bulcsú állítja, ő hozta magával, hiszen már Kecskemét környékén is elkapta egy kiadós eső. Ám ez sem szegte kedvét a résztvevőknek.

A gyerekek már gyülekeztek az uszoda lelátóján, az olimpiai bajnok pedig állta a helyi tévés és írott sajtó munkatársainak rohamát amolyan a sportág nagyköveteként, készséggel válaszolt minden újságírói kérdésre.

Nekünk is elmondta, hogy még Kovács István Kokó, az Erzsébet-táborok egyik főszervezője kérte föl személy szerint őt is, hogy legyen hatékony részese a vízilabdások egyhetes programjának.

— Örömmel jövök mindig a gyerekek közé, hogy megosszam velük élményeimet, ezzel is igyekszem még jobban közelebb hozni hozzájuk a vízilabdát. Lehet, hogy nem minden fiatalból lesz első osztályú játékos, vagy olimpikon, de ha több évig szorgalmasan járnak az edzésekre, minden bizonnyal kitartóbb, egészségesebb emberek válnak belőlük. A sport mindenkinek sokat ad, és az edzettségen túl rendszerességre is nevel — sorolta az érveket a mellett, hogy miért is jó sportolni.

Pásztor Attila pedig arról beszélt, ő is örömmel vállalta a felkérést a tábor vezetésére: — Napi két edzést tartunk a gyerekeknek, akik nagy örömmel és lelkesen vetik bele magukat a feladatokba. Bízom abban, hogy sokan megmaradnak a sportág számára, és majdan újra találkozunk nevükkel, amikor első osztályú csapatokat állítanak össze az edzők, ne adj Isten, kijelölik a majdani válogatott keretet.

Mire mindezeket elmondta az olimpiai bajnok és a táborvezető, meg is érkezett a tornyosuló sötét felhőzet sűrűbb része, a zápor, ezért új helyet kellett keresni, ahol megkezdődhetett az élménybeszámoló, a kötetlen beszélgetés a gyerekek és a bajnok között. Erre pedig a legalkalmasabbnak a meleg vizes medence bizonyult.

Mintegy húsz perc után elállt az eső, újra kisütött a nap, eközben előkészítették az 50 méteres medencét vízilabdaedzésre, így aztán átvonult mindenki az uszodába. Megkezdődött a taktikai és technikai edzés Székely Bulcsúval, aki egy idő után beszállt a gyerekek közé is, hogy testközelből megmutassa, milyen is a vízilabda felsőfokon. Mindenki nagy örömére a tervezett edzésidő jócskán kinyúlt, szinte senki sem akart kiszállni a medencéből.

Alighanem nagy élmény volt ez a délután mindenkinek. Annak is, aki a partról követte az eseményeket, s azoknak is, akik tevékeny részesei lehettek a rendhagyó tréningnek.

Honnan indult és hová ért az olimpiai bajnok

Székely Bulcsú orvosi ajánlásra került a medencék világába. Kezdetben úszóként, majd vízilabdázóként ismerkedett az új közeggel. Éppen húsz esztendővel ezelőtt, 1993-ban ifjúsági Európa-bajnok, majd egy évvel később junior Európa-bajnok lett, amit 1995-ben megfejelt egy junior világbajnoki címmel. A KSI-ből a Tungsram SC-be került, 1996-ban a Ferencvároshoz igazolt. Ebben az évben Magyar Kupa-győztes lett. Egy évvel később a LEN-kupában a döntőig jutottak, a válogatottal pedig Európa-bajnokságot nyert. 1998-ban KEK-győztes, 1999-ben bronzérmes volt az Universiaden. Rövid kihagyás után visszakerült az Európa-bajnokságon győztes válogatottba, tagja volt a 2000-es olimpián győztes magyar csapatnak. 2001-ben az Európa-bajnokságon bronzérmes, a világbajnokságon ötödik. A Vasas színeiben ismét magyar szuperkupa-győztes, a következő évben a Magyar Kupában és a KEK-ben is első, a világligában harmadik. Visszaigazolt a Ferencvárosba és 2003-ban Universiadé-aranyérmes. 2004-ben a görög Panioniosz játékosa lett, egy évvel később az újpesthez került. A következő szezontól a Budapesti Honvédben szerepelt, 2007-ben magyar szuperkupát nyert, 2011-ben ismét a Ferencváros játékosa lett, majd tavaly végleg visszavonult az aktív játéktól.


2013. július 1.

Borsos Pál: „Széleskörű utánpótlásra építve legyen saját bázisú, számottevően erős OB I B-s csapatunk”

csabapolo.nanoweb.hu képA múlt század ’70-es éveiben jött létre ismét Békéscsabán a vízilabdaélet. Az 1996—97-es OB II-es bajnokság megnyerésével került föl a hazai bajnoki rendszer második vonalába a viharsarki pólócsapat, amely, azóta is folyamatosan ott tanyázik. Igaz, legtöbbször a kiesés ellen harcol, ám az utóbbi évek nagy változásai azt sejtetik, rövid időn belül nagyot léphet előre a felnőtt csapat. Amihez a napjainkban egyre erősödő és mind szélesebb bázisra épülő utánpótlás lehet a garancia.

A tervekről és az elképzelésekről beszélgettünk Borsos Pállal (felvételünkön kezében a labda), a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub elnökével.

Elnök úr! Te magad nem nagyon jártad végig a korosztályos ranglétrát a békéscsabai vízilabdaéletben, hiszen kissé megkésve lettél pólós. Mégis, hogyan kezdődött pályafutásod?

A merő véletlen hozta, hogy vízilabdás lettem. Egy alkalommal, még 1994-ben, egészen pontosan szeptember 11-én, csütörtökön édesanyámat kísértem el az Árpád fürdőbe, ahol gyógykezelés várt rá.

Álljunk meg egy pillanatra, hogyan tudsz ennyire pontosan visszaemlékezni a dátumra?

Mérnök vagyok, a számokban mindig is jó voltam.

Akkor folytassuk, az Árpád fürdő adott volt…

Igen, amíg édesanyámra vártam, a medence partján néztem, hogyan zajlik egy vízilabdaedzés. Tetszett a dolog, így aztán odamentem az akkori utánpótlás trénerhez, Behun Lajoshoz, aki viszont eltanácsolt azzal, hogy túlkoros vagyok a magam 14 életévével. Ám a felnőtt csapat játékos edzője, dr. Szlávik Győző alighanem megsajnált, és azt mondta: „Gyere fiatal barátom, a felnőttek edzéseit látogathatod.” Akkoriban az utánpótlás korosztályban nagyon kevesen voltunk, én egy másik későbbi eredményes játékossal, Latorcai Balázzsal együtt végleg és hosszútávon ott ragadtam.

Gondolom, az első edzések nehezek lehettek rögtön a felnőtt játékosok között.

Jól gondolod. A labdával jó barátságban voltam, hiszen kézilabdáztam és kosaraztam korábban. Úszni is tudtam, de nem ez volt az erősségem. Ám Szlávik Győző sokat foglalkozott velünk, fiatalokkal, és egyre hatékonyabbá vált az úszástudásunk is. Sőt, a lövések is egyre jobban mentek, sokat és lelkesen gyakoroltunk.

Mikor mutatkoztál be a felnőtt csapatban?

Egy évvel később egy felkészülési kupamérkőzésen, Csongrádon. Igaz, elsőre keveset voltam a pályán. De aztán tagja lettem az OB II-es csapatnak, amely éppen abban az évben lett ezüstérmes, amivel kiharcolta az OB I B-s tagságot. Persze ekkor is még csak 16 éves voltam, így csak a kispad legvégén kaptam helyet.

Milyen posztokon játszottál?

A kezdetben, mivel nem nagyon akadt balkezes játékos, a jobbszélen. Később a center posztján, legutóbbi években pedig bekk voltam a másik saját nevelésű játékossal, Mucsi Zsoltival párban.

Meddig látunk még a medencében?

Remélem sokáig, de egyre inkább úgy látom, hogy az OB II-es csapatban kellene játszanom. No, nem azért, mert kiöregedtem volna, de a civil életben is egyre több feladatom van, és amikor lemegyek az uszodába, akkor is egyre többször az edzések helyett a klub ügyes-bajos dolgaival kell foglalkoznom Balázs Lajos ügyvezető kollégámmal együtt.

Idestova húsz éve pólózol. Mit adott neked a sportág, az uszoda?

Sokat. Először is: állóképességet, kitartást, fizikumot. Aztán széles körű baráti és ismeretségi kört. Számomra az uszoda, az edzés olyan, mint egy munkahely, ahol feladat van, amit meg kell oldani, pontosan kell dolgozni. A sport amúgy is az életbe való beavatás előszobája,csak itt még a játékon keresztül — játékosan. Mint klubelnök, ezt szeretném megértetni a gyerekekkel és a szülőkkel is.

Ha már az elnöki pozíció szóba került: mit szeretnél megvalósítani klubvezetőként a Csabai Csirkefogók égisze alatt?

Két dolgot, ami szakmailag szorosan összefügg. Először is szeretném, ha a mainál még szélesebb bázisin nyugodna az utánpótlás, egészen a gyermek korosztálytól az ifjúságiakig. Utána erre épülve legyen egy saját bázisú nagyon erős OB I B-s csapatunk. Tudom, ehhez a külső körülményeknek is jelentősen javulniuk kell, de ésszerű szervezéssel, a vízfelület jobb kihasználásával ez megvalósítható. Akár öt éven belül is.

Civilben mérnök, üzemmérnökség-vezető

Borsos Pál nemcsak a medencében, hanem is iskolában is a jobbak közé tarozott. A Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola elvégzése után Debrecenbe került, ahol a mélyépítő szakon mérnöki diplomát szerzett. Jártas az utak, a hidak, a víz körüli tervezésben, kivitelezési munkákban, egyszóval a mélyépítésben.

Amíg a Cívis városban tanultam, addig sem szakadtam el a pólótól. Igaz, Debrecenben nem lehetett edzeni, akkoriban még nem volt uszoda, ezért Hajdúszoboszlóra jártunk tréningezni. De ezekben az években is békéscsabai színekben játszottam hétvégenként a bajnokságban.

Borsos Pál ma a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Békéscsabai Üzemmérnökségének vezetője, negyven munkatárs tartozik kezei alá. A közmunkásokkal kiegészülve nyolcvanan igyekeznek karbantartani a megye közutjainak egy jelentős részét, ami az utak fentartását jelenti egészen a kátyúzástól az útszélek kaszálásáig, nagyon sok feladatot takar.

 

2013. június 25.

Szentesi Ádám az Universiadéra készülhet

csabapolo.nanoweb.hu képSzentesi Ádám, csapatunk kettős igazolású centere meghívást kapott a 2013. évi Universiadéra készülő válogatott keretbe. Az eseményre az oroszországi Kazanyban kerül sor július 6—17 között.

A még mindössze 21 esztendős játékos egy éve került a Csabai Csirkefogókhoz, a bajnoki mérkőzések mintegy nyolcvan százalékában vízbe is csobbant, segítve az együttest a 21 fős mezőnyben a 16. hely kiharcolásában.

Hogyan kerültél Békéscsabára?

Egy évvel ezelőtt Szécsi Tamás, az akkori klubelnök keresett meg. Ő hívott, hogy legyek a csapat kettős igazolású vízilabdázója.

Hogyan lettél pólós?

Egy alkalommal szüleimmel lementünk a BVSC Szőnyi úti uszodájába. Itt tetszett meg a közeg. Először egy évig úszó voltam, majd az UVSE (Újpest) pólósa lettem.

Nagy Újpest drukker hírében állsz, mégis az OSC a jelenlegi csapatod.

Hívtak, mentem. Már csak azért is, mert a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi karára járok. Nagyon jó közösség az orvosegyetemi csapat is.

Hol végeztetek a bajnokságban?

Idén a kilencedik helyen. Évről évre javul az együttes, és mindig előre lépünk egy-egy helyezést.

Mik voltak az eddig legnagyobb sikereid?

Hat éven át, 19 éves koromig utánpótlás-válogatott voltam. Négy évvel ezelőtt a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságon tagja voltam az aranyérmes csapatnak. De eljutottam két junior világbajnokágra, Sibenikbe és Volosba is. A két évvel ezelőtti Universiade csapatban is helyet kaptam, amely Kínában küzdött.

Civilben egyetemista vagy. „Mi leszel, ha nagy leszel?”

A TF sportmenedzseri szakára járok, most fejeztem be a második évet. Igazán még kiforratlan, mi lesz, ha egyszer befejezem a vízilabdát, de egyelőre úgy gondolom, hosszú távon is a sportban a helyem. Klubvezető, menedzser, edző. Bármi lehet.

Hosszú távú céljaid a sportágon belül?

Fiatal vagyok még, csakis az lehet a fő célom, hogy stabil és jó OB I-es játékos legyek.

Mit jelent számodra Békéscsabán játszani?

Nagyon jó a közeg, a társaság, kitűnően érzem magam a csapatban. Érezhetően sokat áldoznak a sportágra, mindenki nagyon akar, és nagyon akarja a további előrelépést. Úgy érzem, megszerettek engem is.

A következő szezonban is látunk a békéscsabai gárda soraiban?

Szeretnék maradni, szóba is került már, de korai beszélni még róla, hiszen nagyon messze van még az új bajnoki szezonkezdet. De már most megköszönöm a csapattársnak, klubelnöknek, Borsos Pálnak, valamint Balázs Lajos ügyvezetőnek, hogy egy szép évet eltölthettem békéscsabai színekben.

Kazany

Kazany Oroszország, azon belül is a Tatár Köztársaság fővárosa. Népessége meghaladja az egymilliót, ezzel Oroszország hetedik legnagyobb városa, emellett az ország egyik legrégibb települése. Szamara mellett a középső-volgai régió fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja.

Az eseményen több mint 13 ezer 500 sportoló, kísérő, edző (12 ezer versenyző) várható, valamint, 1500 újságíró, 20 ezer önkéntes. Összesen 27 sportágban méri össze tudását a mintegy 160 nemzet képviselője. Számtalan vadonatúj sportlétesítmény épült, összesen 45 új vagy felújított létesítmény áll a résztvevők rendelkezésére. A 27. Nyári Universiade az olimpia után a második legnagyobb multi-sport világeseményen a magyarok mintegy 160 sportolóval indulnak.

A felvételen Szentesi Ádám

Fotó: Köles István Jr.

 

2013. június 19.

Csapategységben nagyot lépett előre az OB I B-s gárda

A felnőtt együttes példaképül szolgálhat a fiatalok előtt

csabapolo.nanoweb.hu képA 2012—2013. évi OB I B-s bajnokságba 21 csapat nevezett. Három csoportban zajlottak az alapszakaszbeli mérkőzések, majd következett a rájátszás. A Csabai Csirkefogók a végelszámoláskor a 16. helyen kötött ki. Az éves teljesítményről Kádár József vezetőedző beszélt.

Mi volt az alapvető cél a bajnokságban?

Több célunk is volt. Az elsődleges az osztályban való biztos bent maradás. Sőt, ne csak éppen hogy megőrizzük a tagságot, hanem lépjen is előre a csapat. Végül, és nem utolsó sorban: a felnőtt gárda mutasson példát a fiataloknak arról is, hová lehet eljutni ebben a játékban.

Úgy tűnik, minden célkitűzés teljesült.

Valóban. A fiatalok felnézhetnek felnőtt játékosainkra, a bent maradás magabiztos lett. Ami pedig az előre lépést illeti: az előző bajnokságban két csapatot tudtunk megelőzni, most ötöt.

A mérkőzéseket követve, úgy tűnik fejlődött a csapat a korábbi évek teljesítményeihez képest.

Egyértelmű a fejlődés. Ami azért is érthető, mivel lassan három éve együtt játszik a csapat, sőt, akad olyan is, aki már négy-öt éve tagja a gárdának. A csapategység nagyon jó, mondhatni baráti és segítőkész, legyen a legfiatalabbról vagy a legidősebbről szó.

Évek óta szóba került, hogy keveset tud együtt edzeni a felnőtt keret.

Tényleg így van, a meccseken kívül keveset tudunk együtt tréningezni, hiszen a kettős igazolásúak zömében az anyaegyesületükben edzenek. Ennek ellenére sokat fejlődött a csapatjáték is. Tény, jobb lenne, ha hetente három-négy alkalommal együtt edzhetnénk akkor akár az első nyolc közé is eljuthatna a csapat. Persze, ez szinte az egész második vonalra érvényes: sok alakulatnál van kettős játékengedélyű, ráadásul itt jobbára amatőr együttesek szerepelnek a bajnokságban, ahol a játékosok annyit edzenek, amennyit a civil életbeli munkájuk megenged.

Kikkel volt elégedett a bajnokság során?

Alapvetően az egész csapattal. Nem szeretek igazán senkit sem kiemelni, de a kettős igazolásúak igazán húzó embereknek bizonyultak. A két kapusunk, a már 43 esztendős Ormai Zoltán és társa, Gál Lajos egyenletes, sokszor pedig kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Nagyon tetszett Manich Alexa teljesítménye, a házi gólkirály, az OB I B-ben az 55 gólos, kecskeméti Hegedüs István mögött a második helyre beérő Kiss Gyula gólerős játéka. Kiss nem mellesleg 52 góllal járult hozzá a csapat eredményes szerepléséhez. Erősségünk volt a center Szentesi Ádám, aki nem mellesleg tagja lett a júliusban esedékes kazanyi Universiadéra készülő válogatottnak.

A saját nevelésűek közül?

Itt is mindenkivel elégedett voltam. Talán Mucsi Zsolt érdemel több szót, aki jól irányította a védelmet.

Körvonalazódik a következő bajnokság csapata?

Nagyon sok még a nyitott kérdés. A szövetségben felmerült, hogy ne legyenek kettős igazolású vízilabdázók. Ez alapjaiban felbolygatja az OB I B-s mezőnyt, hiszen mindenhol vannak kettős játékengedéllyel rendelkezők. Sőt, a korábbi gyakorlattól eltérően még a 2013—2014. évi versenykiírás sem készült el, tehát még nevezni sem tudunk.

Ha minden marad a régiben, akkor hogyan tovább?

Szeretnénk a legtöbb vízilabdázónkat megtartani, sőt, igazolnánk még egy igazi húzó embert. Célunk továbbá, hogy minél több békéscsabai játékost, ifjúságit, sőt tehetséges serdülő korút beépítsünk a felnőtt csapatba. Magyarul: a fiatalokat szeretnénk „fölépíteni”.

Mikor kezdődik az új szezonra való felkészülés?

Július 15-éig kapott pihenőt minden játékos, kicsi és nagy.

Kapusaink egész évben jól teljesítettek

Fotó: Köles István Jr.

 

2013. június 15.

Lőj! Elnök úr, lőj! — évadzáró dzsembori a békéscsabai Árpád fürdőben marhalábszár pörivel, sütikkel

csabapolo.nanoweb.hu képNegyvenkilónyi marhalábszár pörkölttel, megannyi házi süteménnyel egybekötött egymás közti két kapuzás, évadzáró buli, dzsembori — így foglalhatjuk néhány szóban össze a szombati programot.

Június 15-én délre hirdetett évadzárót a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub az Árpád fürdőbe. Eredetileg az OB I B-s csapat utolsó bajnokijával szerették volna egybe kötni, ám mint ismert, a záró fordulóra kisorsolt ellenfél, az Érd-MAFC együttese lemondta a hét elején a találkozót (a három pontot így a békéscsabaiak kapták meg).

Ám ez sem volt akadály, a klub vezetői úgy döntöttek, nem szabad meccs nélkül zárni a bajnoki évet. Így aztán az uszodába kilátogató megannyi szülő jelenlétében amolyan bemutató jelleggel játszottak egy négynegyedes derbit: kétfelé oszlott az OB I B-s, az OB II-es csapat, amelyhez jó néhány fiatalt is bekapcsoltak. Sőt, Nagy Sándor személyében egykori saját nevelésű, ám most Németországban légióskodó vízilabdázó is bekapcsolódott a programba. És természetesen itt voltak a felnőtt csapat kettős játékengedéllyel rendelkező, más városokban tanuló és élő játékosai is. Egyszóval mindenki, igazolatlanul hiányzó nem akadt.

Nem csak az időjárás volt fantasztikusan jó, hanem a hangulat is. A lelátóról sokan szemlélték az örömpólót, hiszen nem vérre, hanem a játék szépségére törekedett mindenki, aki a vízben volt. Így aztán voltak ragyogó átlövés gólok, szép ejtések, remek kapusteljesítmények, húzásra adott bejátszások, centergólok, megúszások — minden, ami a vízilabda sava borsa.

Kádár József edző a tőle szokatlan némasággal figyelte a játékot. Érthető, hogy most nem kiabált, nem magyarázott, hiszen mindkét térfélen békéscsabaiak hajtották a gólokat. Hogyan adjon tanácsot a kékeknek, ha a fehérek is az ő játékosai? Ám a fehéreknél azért a harmadik harmadban — a kéksapkások vezetése közben, — jött egy jó tanács a bal szélről a felúszó társnak: „Lőj! Elnök úr, lőj!” — jött a felszólítás Borsos Pálnak, aki nemcsak a klubunk vezetője, hanem aktív OB I B-s játékos, igazi saját nevelésű pólós. Pali pedig szót fogadott, és lepókhálózta a jobb felső sarkot.

Ám ez is kevés volt a fehér sapkások üdvösségéhez, ugyanis a meccset a kékek nyerték 12—10-re. A lefújás után Balázs Lajos, a klub ügyvezetője pedig lakonikusan megjegyezte, sőt egy mikrofon segítségével annak is tudomására hozta, aki a medencétől távolabb volt: „Győztek a sötétek!”

Ezután hatalmas fotózkodásba kezdtek. Először mindenki egy helyre tömörült, és a klub apraja-nagyja felkerült az első képkockára. Aztán egymás után jöttek a csapatok, az OB I B-s, az OB II-es, a serdülők, a különböző évjáratú gyermek korcsoportosok. No meg néhány egyéni kép. Köles István Junior nem győzte forgatni gépét, de már korábban is több százat kattintott, amikor még a medencében folyt a párharc.

Nagyon időben jött az „ukáz”: menjünk a strand végébe, ahol árnyas fák vannak. Itt aztán megtartotta a szezonzáró értékelőt, a pihenő utáni új évadra felkészülés mikéntjét a hármas stáb, Borsos Pál elnök, Balázs Lajos ügyvezető, Kádár József vezetőedző. No és nem maradhattak el az elismerések sem.

Végül pedig jöhetett a marhalábszár pöri, a sok-sok sütemény és kinek kinek az éppen neki való innivaló: a sör, a bor, a pálinka, az üdítő. Egyedül tejet ivót nem láttam.

Csabai Zoltán edzőtől azt is megtudtam, a felnőtteknek még folytatódik a buli: irány a Csülök és sör fesztivál, a zenekedvelőknek Ákos, aztán tovább, egészen Békés Dánfokig…

Fotó: Köles István Jr.

 

2013. június 14.

Kádár József:

„Utánpótlás csapataink már játsszák a vízilabdát”

csabapolo.nanoweb.hu képVéget értek a 2012—2013. évi vízilabda-bajnokságok. A Csabai Csirkefogók nyolc csapata volt érdekelt az őszi-tavaszi szezon során. Nevezetesen az OB I B-s felnőtt formáció, valamint az OB II-es csapat, az utánpótlás esetében az országos bajnokságban a serdülő és a gyermek korosztály, a nemzetközi vidékbajnokságban pedig az ifjúságiak, és a gyermek I., a II., és a III. korcsoport egy-egy gárdája.

Ezúttal az utánpótláscsapatokat vettük górcső alá Kádár József vezetőedző segítségével.

— Kezdjük az ifjúságiakkal!

— Idén négy csapat nevezett az országos bajnokság árnyékában elrajtoló vidék bajnokságba — kezdte Kádár József. — Nálunk mindössze négy ifista korosztályú vízilabdás van, ezért a serdülő csapat játékosaival egészítettük ki a gárdát. Összesen 12 mérkőzést vívott a négy együttes, mire kialakult a végső sorrend. Az élen a debreceniek végeztek a Egert és minket megelőzve, míg a negyedik helyezett a Zempléni VK lett.

— Az ifjúsági játékosok nevével nem találkozhattunk a felnőttek között. Miért?

— Egyedül Gruda Miklóséval. A többiek úgy döntöttek, egyelőre nem akarnak a felnőttek között szerepelni, csak a saját korosztályukban.

— Nézzük a következő korosztályt, a serdülőket!

— A 16—17 évesek (1996-97-ben születettek) az országos bajnokságban csobbantak vízbe hétről hétre. A bajnokságban szereplő 26 csapat közül a 22. helyen kötöttek ki a végelszámoláskor. A szerénynek mondható helyezés oka egyrészt az, hogy mindössze hét serdülő korosztályú játékosunk van, tulajdonképpen a kezdő hetes. Hozzájuk csatlakozott több még gyermek korcsoportos pólós. Ráadásul a serdülők többsége, öten még első évesek voltak korcsoportjukban. Vagyis a következő bajnokságban is még a serdülő ob-n rajtolnak el.

— Tapasztalt előrelépést a korábbi esztendőhöz képest a csapatnál? És kikkel volt elégedett az év során?

— Játékban mindenképpen volt előrelépés, ha a helyezésben nem is annyira. De ennek fő oka az imént már említett foghíjasság, illetve az első éves mivolt, ami ebben a korban még nagyon sokat számít. De az a tény is befolyásolta a végső helyezésünket, hogy a Keleti csoport mezőnye sokkal erősebb volt, mint a Nyugatié, és a rájátszásba így hátrányosabb helyzetbe jutottunk be. Egyébként igazán csak Szeles Ákossal voltam elégedett ebből a csapatból.

— Nézzük a gyermek korcsoportos fiatalokat. Az 1998-99-ben születettek milyen eredményeket értek el az országos bajnokságban?

— Itt is nagy jelentősége volt annak a ténynek, hogy a csapat többsége első éves volt. Ezért az alapszakaszban, csoportunkban az utolsó helyen zártunk. A rájátszásba úgy vágtunk bele, hogy nem tudtunk edzeni az Árpád fürdő elhúzódó rekonstrukciós munkálatai miatt, ugyanis nem volt úszható víz az 50 méteres versenymedencében. Ezért két vereséggel kezdtünk a Kölyök Póló Sulival és a székesfehérváriakkal szemben. Mire eljött a visszavágó, már edzésbe került a csapat, le is győztük mindkét ellenfelünket. De is csak az összetett 26. helyéhez volt elegendő.

— Itt kikkel volt elégedett?

— Ez a társaság sokkal többre hivatott, és biztosra veszem, hogy a következő bajnokságban már előrébb végzünk. Egyébként jó teljesítményt nyújtott az év során a kapus, Paluska Patrik, a mezőnyből pedig Csökmei Richárd, Zsilák László, Sajtos József és Hajdu Attila. Az utóbbit, aki csupán 14 éves, nem véletlenül hívták meg a tehetséggondozó összetartásra.

— Akkor nézzük a nemzetközi vidékbajnokságon szereplő csapatainkat! Kezdjük az első korcsoportosokkal!

— Elöljáróban: ezen a sorozaton több román és szerb csapat is a magyar vidékbajnokságban rajtolt. Ennek ellenére az 1999-ben születettek csapata veretlenül megnyerte a sorozatot: 13 győzelem mellett két döntetlennel zártak. Mivel átjátszás volt az ob-csapat és a vidékbajnoki gárda között, itt is az imént említett gyermek korcsoportosok vitték a prímet, vagyis Paluska, Csökmei, Zsilák, Sajtos és Hajdu Attila.

— Hogyan zártak a 2000-es születésűek?

— A saját csoportjukban a harmadik, összesítésben a kilencedik helyen fejezték be a bajnokságot. Itt is akadnak tehetséges fiatalok, esetünkben a kapus, Tömő Ákos, valamint a mezőnyből Darabos György, Barta Botond, Fazekas Zsolt és Nouas Amin Rachid volt a húzóember.

— Végül a legkisebbek szerepléséről mit tud mondani?

— A 15 csapatból a 13. helyen zártak a 2001-ben születettek. Itt is akadnak ügyes gyerekek, de ők még igazán kezdőnek számítottak, kevés rutinnal. Ám még így is akad a 12 évesek között olyan, aki máris megmutatta, hogy hosszú távon lesz keresni valójuk a sportágban. Minden dicséretet megérdemel a nagyon szorgalmas Szabó Simeon, Nyakó Levente. A tehetséggondozó összetartásra is meghívták Krisán Györgyöt és Csuvarszki Donátot.

— Összességében hogyan jellemezhető az utánpótlás teljesítménye a 2012-2013. évi bajnokság lezárása után?

— Minden egységünk nagyot lépett előre játéktudásban. Csapataink már játsszák a vízilabdát, nem ad-hoc alapon pólóznak fiataljaink. Tudjuk, hogy sok idő és munka kell egy nagyobb előre lépéhez, de már most kijelenthetem, hogy a következő, ősszel rajtoló országos bajnokságban a gyermek korcsoportos gárdánk minimum a középmezőnyben végezhet, és a vidék bajnokság során is komoly előrelépésre számítok. Az egy korosztállyal följebb lévők esetében lassan eljutunk oda, hogy valóban csak serdülőkorú játékosok alkotják majd az együttest, amely így ugyancsak előrébb léphet.

Az utánpótlás csapatainkat Kádár József, Csabai Zoltán, Dobra Róbert, Mucsi Zsolt és Lantosné Jámbor Nóra készítették fel.

Fotó: Köles István Jr.

 

2013. május 8.

Jubileumi napra emlékezünk

csabapolo.nanoweb.hu képAz elmúlt évezred utolsó századában, egészen az ötvenes évekig létezett a vízilabda sportág Békéscsabán, ám egy idő után megszűnt.

Több mint két évtizedes csend után 1974. októberében néhány nagyon lelkes vizet szerető fiatal, akik egy része egykori úszó volt, gondolt egy merészet, és újra életre hívta a magyar sikersportágat a megyeszékhelyen. Nem lévén téli vizes edzési lehetőség, szárazföldön készültek a jövőre. Egészen 1975. márciusáig. Ekkor kaptak először lehetőséget az Árpád fürdőben a még téli állott, kondenzvízzel kiegészített ötvenes medencében edzeni.

— Nem érte el a víz hőmérséklete a 18 fokot sem — emlékszik vissza az akkori időkre Balázs Lajos egyik alapító, aki ma az utódklub ügyvezetője. — Piszkosul fáztunk, de mindenki zokszó nélkül végezte a feladatokat. Jobbára csak úsztunk, mert még labdánk sem volt.

Mindezek ellenére beneveztek az OB II-es bajnokságba. Amelyre két hónapig készültek, majd május 8-án, vagyis éppen ma 38 éve vízre szálltak az első éles bajnoki meccsen. Akkor így állt fel az újonc Békéscsabai MÁV csapata: Balázs L. — Ricza, Szécsi, Lipták, Pásztor Gy., Bandur, Szedoglavics, Gelegonya, Szeles, Blahut, Szilágyi J., Gacsér.

Nem sok sikert könyvelhettek el, hiszen Miskolctapolcán a Borsodi megyeszékhely csapata alaposan elpáholta őket. Rengeteg gólt kaptak, és eggyel sem tudtak válaszolni a miskolciaknak. 21—0 volt az eredmény.

— Semmilyen felszerelésünk nem volt. Sem sapkánk, sem labdánk, de óriási lelkesedéssel keltünk útra. Vendéglátóink adtak vízilabda sapkát, és szinte akkor láttunk először labdát is. Előtte egész éjjel vonatoztunk, aztán vasárnap hajnalban értünk Miskolctapolcára, délben volt a mérkőzés, s indultunk vissza, egy újabb kalandos éjszakai utazással tértünk vissza Békéscsabára. A nagyarányú vereség sem szegte kedvünket, ugyanolyan lelkesen úsztunk az egyre melegedő időben — folytatta Balázs Lajos.




Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.